Visszatérve a misszionáriusokhoz, hogy mégsem olyan zökkenőmentes az útjuk jelzi, hogy pár arrogánsabb téritő a teritőre került vacsoraként, s idejekorán az úr jobbjára.
Tény, hogy nagy elszántság szükségeltetett az első térítőknek, sok illúziójukat és elveiket fel kellett adniuk, mert azt várni, hogy évezredeket behozzanak az őslakók - kait meg kőbaltát és nyilat használnak - az reménytelen vállalkozás. Viszont valahol el kellett kezdeni az új vár építését, beleegyezve abba, hogy európai és gazdag. Előnyökért hajlandóak voltak önként elégetni korábbi hitük erekjéit és formálisan megtérni. Természetesen a misszionárius türelmétől és taktikai érzékétől függően várhatott a tömeges megtéréssel, mig a valódi hittel jöttek el hozzájuk. Ezeknek gyümölcsei a mai fiatalok, akik hittel es odaadásssal követik az új vallást, de nem elfeledve a regi hagyományok minden szokását. Szóval ilyen szőttes a kereszténység itt Pápuán.
Persze nehéz eldönteni mi a jó hatás, egyáltalán a behatás jó-e. Lehet mondani, hogy megelőzték a járványokat, de hoztak egy másikat, ami nem múlik el. Mit nyernek és mit veszítenek ezek a népek? Több ezer éven keresztül fennállt ez a kultúra, működött, s most 50 év alatt akkora változásokon mennek keresztül, amiért nekünk évezredeket kellett megélnünk. A kényelmen kívül (gyufa, olaj, radió, fém edény, ásó) megmarad-e a boldogságuk, vagy egy elérhetetlen vágyálmot plántál beléjuk a civilizáció? S örök vesztesként (gazd. pol.) fennáll-e majd az a természetes belső békéjük, ami az szemükon és mosolyukon még tükröződik? Hány év kell, hogy ők is teljesen olyanok legyenek, mint a modern civilizáció áldozatai?
Egy hónap Pápuázás után elhagyjuk a terepet, s mivel üdülési főszezon van, ezért a repjegyárak 2-3-szorosára emelkedtek. Marad a hajó. Repülők jönnek mennek a faluból, napi 30 annak ellenére, hogy Pomáznál nem nagyobb településről van szó.
Szerencsére nem kell sokat várni az amúgy 2 hetenként felbukkanó hajóra. Addig is a környéket felfedezzük, s egy közeli szigetre hajózunk, ahol mondanom sem kell, két templom osztja meg a 400 fős cölöpökre épült házak lakóit. Mindenki felekezetéhez illő bibliával közelítette meg az intézményéket, volt aki kis keskeny csónakkal érkezett egy másik picike szigetről. Vasárnap délutáni csendélet a faluban, gyerekek, meleg, áll a levegő, akár Bp. utcáin augusztus elején.
Egy világtól elzárt terület, ahol érintetlen kőkori törzsi kultúra élt-harcolt ezen a területen, ahol még nem is olyan rég egymás elfogyasztásával tettek szinesebbé az édeskrumplijukból álló menüsorozatukat. Fekete meztelen emberkék, orrukban csont, fejükön tolldísz. A wamenai reptéren egy kettétörött repülő jelzi, hogy a civilizáció is múlandó.Egyébként pedig gyerekek bicóznak a kifutópályán és csöpögő csapok jelzik az időszamítás 30 évvel való visszaforgatását.
