Az eletrajzodbol tudjuk, hogy mar tobb mint 125 orszagban jartal. Honnan
jott az utazas szeretete?
Szuleimnek koszonhetoen, hisz mar eleg koran megszerettettek velem az
utazast es a termeszetet, de termeszetesen a 70-80 as evekben ezek az
utazasok a kornyezo barati szocialista orszagokra s foleg
csehszlovakiara korlatozodtak.
Serdultebb korba erve az olcso vonatjegyet kihasznalva ugrottunk el
baratainkkal hetvegere pragaba illetve berlinbe olcson sorozni es enni.
Aki ez idotajt volt fiatal, annak nem ismeretlenek ezek a hetvegi
kiruccanasok.
Mostanaban hosszabban tartozkodsz Azsiaban. Hogyan birod a tavolletet?
Szamomra nem ismeretlen a tartos tavollet, hiszen 14 eves koromban 3
evig Moszkvaban tanultam, eltem. Sokat tanultam ott az eletrol is, mert
igen rideg es kemeny vilag volt Mo-hoz kepest.
De ez bizonyos elonyokkel is jart, hiszen kihasznalhattuk az egy
orszag sok kultura, illetve az olcso utazas elonyeit. Igy jutottam el
Azerbaidzsan-ba, ahol egy olyan szocialista-iszlam korvonalazodott
szemem elott, ami beket es nyugalmat rajzolt az emberek arcara. Ez az
amit en elsosorban gondolok az iszlamrol. Bekesen teaznak
a kocsmaban, vendegszeretoek es kedvesek. Persze ezt cafolni
latszott a nehany honappal kesobbi karabahi verengzes es haboru,
illetve ma a sajtoban talalt ellentetek. Szerintem szet kell valasztani
a politikat es a vallast, melyet akkor lathatunk tisztan, ha ott
vagyunk szemelyesen.
Moszkvabol jutottam el egy osztalytarsam csaladjahoz a Baltikumba, ahol
az “egy orszag sok kultura” hatranyaiba is belelathattam. Nem
ismeretlen ez a kornyezo orszagokban sem, de ott fura volt latni, hogy
ha valaki oroszul kert kenyeret a boltban, akkor nem akartak erteni. De
amikor kiderult, hogy nem orosz vagyok, rogton valtozott a keplet.
Talan eppen jokor voltam ott, mert nemsokkal utana a Csernobili
katasztrofa atrajzolta egy idore a baltikumi lehetosegeket.
Mikor indultal el eloszor nyugatra?
A 80-as evek vege fele a politikai valtozasok eloszelekent megkaphattuk
a legendas kek utlevelet mellyel mar a szocialista blokktol
nyugatabbra is utazhattunk, szabadon. Ezt a lehetoseget hasznaltam ki
egy baratommal, akinek az apja kamionos volt, s egyutt utaztunk ki NSZK-
ba, s csodalkoztunk ra a mas-vilagra, s a valutakeretunk (50$)
elegtelen voltara.
Merre jartal legmesszebb Magyarorszagtol?
Meg utolso lehetosegkent 1988-ban olcso rubelert utaztunk Japanba, ahol
gyakorlatilag eloszor talalkoztam Azsiaval. Beleszedultem a modern
vilagba, s legnagyobb banatomra meg egy tisztesseges termeszetbeli
kavicsot is alig tudtam talalni, igaz csak Tokio es kornyeken voltunk.
Nekem tul el- es meg-rendezett orszag, habar az emberek hihetetlenul
segitokeszek es megbizhatoak. De masreszrol pedig par sztereotipiamat
is szetoszlatta a japan valosag.
Mikor volt az elso igazan fuggetlen hatizsakos low budget” utazasod
nyugaton?
Egyik baratom, - oreg bringas volt -, aki mar ketszer jart
kerekparral Gorogorszagban, buzditott 89-ben, hogy klassz hely,
probaljam ki. Leutaztunk a Balatonra markat valtani feketen, mert
akkoriban meg nem lehetett hivatalosan tobb valutahoz jutni. S
edzeskent a parton aludtunk.
Gorogorszagba nem is akartak beengedni ilyen keves penzzel, de vegul
megoldottuk a problemat. Stoppal jartuk be az egesz orszagot, s
fellogva egy hajora Szantorini szigetere is eljutottunk. Kalandos,
csodalatos egy honapot toltottunk el, melyet egy kis mezogazdasagi
munkaval is szinesitettunk, leven penztarcank tul konnyunek
talaltatott. Ott kenyszerultem megtanulni, hogyan eljek tul minimum
penzbol s kozben lassak minel tobbet az adott orszag kulturajabol. Ott
ragadtak ram az elso angol szavak, mely kesobb a vilag-kommunikacio
elsodleges forrasava valt.
Mikor vagtal neki eloszor onalloan Azsianak, hogy alakult az elso
fuggetlen tavolibb utazasod Kinaba?
Ez szinten Szovjetunio romlasanak (osszeomlasanak), s a magyar valuta
rovid tundoklesenek koszonheto. Barataimmal es egy csecsen harcos
sgitsegevel jutottunk el Kinaba 1992-ben 6$-ert. Repulovel utaztunk a
Bajkal toig, majd onnan 3 nap kalandos transzsziberiai vonatozas,
parunknak jegy nelkul, mert heti ket vonatra mar honapokkal elore
elfogynak a jegyek. S itt mar sem a csecsen ugyeskedes, sem a korrupcio
nem hasznalt, de megoldottuk. Egy honap alatt talalkozhattunk Azsia
igazi arcaval, mely sem nem modern, sem nem angol-kommunikacio kepes. A
kinai kiejtessel pedig hiaba probalkoztunk, jelbeszedunk pedig nem
mukodott. Kalandos uton tudtuk elhagyni az orszagot megbirkozva a
burokraciaval, s jutottunk el Kazahsztanba, ahol vegul is egy hetet
toltottunk el repulore varva, mert Moszkvaban eppen akkor lottek a
feher hazat, utcakon tankok, s az osszes repuloforgalom torolve.
Minden utazasodat katasztrofa ovezi?
Termeszetesen nem, mert Europa bekes lankain inkabb a helyi szemlelet
nehezsegeivel kellett megkuzdenem. Ha nincs penzed, senki vagy
vilagnezet kulonosen nehezze, de egyben kalandossa is teszi az utazast.
Bizony kell egy eltokeltseg es vilaglatasi vagy, kulturalis szomj, hogy
ezeken tultegyuk magunkat.
Joreszt stoppolva utaztam be az evek soran egesz Europat, s tokelyre
fejlesztettem a hogyan eljunk tul a semmibol technikajat. (Azsia
napi 3-5$, Europa napi 5euro) Megteheto, csak az elso lepeseket nehez
megtenni, ahogy a csecsemonek is. Nyugaton az elmult 15 ev alatt
egyszer aludtam youth hostelben (hideg, eso), de akkor is ledolgoztam
az arat. Eszakra satrat viszek az eso miatt, de delre mar felesleges
cipelni, hiszen ezercsillagos szallodakban aludhatok minden ejjel. J
Kedvenc helyeid Europaban?
Termeszeti szepsegeiert Norvegia erdemli ki az elso helyet, mert a
fjordok, hegyek, gleccserek, tisztasag, a vegtelen csend, beke es
nyugalom, az amit hianyolok a kornyezo vilagbol. Aki jart ott erti ezt.
Hasonloan a Pireneus hegyseg adta kellemes klima es egekbe toro csucsok
melyseges bolcsessege ami feledhetetlenne teszi a kornyeket, de az
Alpokat sem hagynam ki a felsorolasbol.
Delen inkabb a kultura bolcsoje (epiteszet) es az emberek ami vonz. Del
Spanyol-, Francia- es Olaszorszag, ahol a kicsiny falukban evszazadokat
repoulhetunk vissza az idoben, elo konyvei a multnak, melyben szivesen
lapozgatok.
Erdelyben es Moldvaban talalni a legjoszivubb s egyben a legszegenyebb
embereket. Oda visszaterni a hely varazsan tul is mindig egy orok
elmeny.
De eros hely spiritualisan Szicilia mellett, Stromboli szigete, mely
bir egy mukodo vulkannal, ahol a termeszet eroi a szemunk elott
dolgoznak, s szembesulhetunk ismet az emberi let jelentektelen es
kicsiny voltaval, ahogy ez tortenik velunk egy hegycsucson, a sivatag
kozepen es az oceanon hanykolodo hajon. Ez a szepsegen es az elmenyeken
tul helyere teszi vilagrol - es benne a helyunkrol alkotott
elkepzeleseinket.
Eddig Europa, Azsia. Mas foldreszek meg nem kerultek latokorodbe?
A vilag nagy az elet veges. Afrikaban is csak Marokkoban voltam,
ketszer egy honapot. Tovabb akartam stoppolni Mauritaniaba es Mali-ba,
de Nyugat Szaharaban a Marokkoi hatosagok nem kivanjak a kulfoldieket
akik a helyi ellenallokrol es koncentracios taborokrol hirt vinnenek, s
egyebkent is gyakorlatilag zero forgalom volt, Masreszrol pedig a szel
beteritett homokkal, s hetente csak ketszer lehetett atmenni konvojban
a hataron, s a hataratkelesnel az aknamezon a rendorok meg kulon
megsarcolnak, hogy kivezessenek onnan.
Te a Buddhista Foiskolan vallasfilozofiat is tanultal. A stoppolasrol,
mint mufajrol mit gondolsz?
Termeszetesen a stoppolas az tobb mint olcson eljutni egyik helyrol a
masikra. Buddhista nezopontbol a vilagban a dolgok egy masik dolog
fuggvenyei. Amikor egy szerzetes koldul, akkor igen konnyen megerti,
hogy fuggunk a kornyezetunktol. Amilyen korulottem a vilag, az rogton
lecsapodik ezen a kiszolgaltatottsagi szinten. Ha az onzoseg veszi
korul, akkor ehen marad, a stoppos pedig az ut szelen. Ez az eletforma
sokmindenre megtanitja a szerzetest es a travellert. Alazatot tanulhat,
s helyere teszi az ember egojat illetve helyet a vilagban. De ez
szabadon valasztott gyakorlat, melyet kevesen valasztanak, holott
egyben vegtelen szabadsagot is nyujt az embernek.
Hasonloan a stoppolas is egyfajta koldulas, ahol aterezhetjuk ezt a
fuggoseget es kiszolgaltatottsagot. S a stoppos szempontjabol is jo
megtapasztalas, egyfajta lakmusz papirja a tarsadalomnak. Masreszrol
pedig amikor kitesszuk kezunket stoppolni, akkor gyakorlatilag a
pillanatnyi vilaghelyzetbol kivalasztjuk a legjobb embert, aki nyitott,
s szembe mer nezni egy uj vilag-lehetoseggel, mely termeszetesen az o
eletere is kihat. Tovabba olyan helyekre tudunk eljutni stoppal, ami az
utikonyvek szamara ismeretlen, de a helyiek szamara nem. Ezt a tudast
is a stoppolas vitorlajaba fogom, s tenyleg ertek kellemes
meglepetesek, helyzetek, lattam helyeket, meghivnak a faluba,
esemenyekre, s mar ugy mint egy ismerost. Tanultam kulturantropologiat
is, s tudom mi a kulonbseg egy messzirol jott ember es egy meghivott,
befogadott ember statusza kozott. Tehat ha a szabadsagomat hasznalom,
akkor ezer nem vart es erdekes dolog megtortenik velem, melyet mind a
stoppolasnak (es a nyitott termeszetemnek) koszonhetek.
Termeszetesen a stoppolas nagyszeru alkalom a vezetonek is, hogy
talalkozzon igazi emberi termeszetevel, elhessen segitokeszsegevel,
misztikusabban szolva: jot tehessen, ezaltal jo karmat gyujtson. De ezt
nem is kell vallasi kontosbe oltoztetni, mert jot tenni valakivel az
mindig jo erzes. S ez a segites reszerol onzetlen - s azert igen
nagyszeru tett - mert ugy segit, hogy viszonzasra nem szamithat.
Masreszrol pedig talan nem unatkozik, szerencses esetben jot beszelget
a stoppossal vagy baratsagga alakul a talalkozas. Nekem szerte
europaban sok baratom lett ilyen modon, ami tobb egy kocsmabeli
baratsagnal, mert ezen emberek mogott egy olyan emberi termeszet,
jellem huzodik, ami hosszabb kifutasu, mint egy “take and carry”.
Soha nem volt kellemetlen kalandod stoppolaskor?
De, termeszetesen kerulok helyzetekbe, de korunk es tapasztalatunk
elorehaladtaval megtanuljuk a varatlan helyzeteket kezelni, orvosolni,
ahogy az elet tobbi teruleten is.
Egyebkent Europaban mind nehezebb stoppolni, az emberek amint tehetosse
valnak kezdik az aggodas es felelem falait maguk kore huzni. Nagyobb
kerites, bezart ajto. S termeszetesen egojukat a kocsjukra is
kiterjesztik, s abban semi masnak, idegennek, keresnivaloja nincs.
En ezert igen tisztelem azokat az embereket, akik vallaljak a
kockazatot, tul tudnak lepni felelmeiken, s beengedik eletukbe
(kocsijukba): a mast. En ezt ugy fogalmaznam, hogy amikor az ajtajukat
kinyitjak, akkor tulajdonkeppen a szivuket nyitjak ki, s aki kepes ezt
megtenni, arra sok nagyszeru elmeny varhat meg. Ez a nyitottsag az
igazi elet. Ez az utazas is. Aki nyitott azzal barmi (jo) megtortenhet,
mert hagyja. Aki sajat vilagat lezarja, az a biztos, tudott,
megszerkesztett vilagot valasztja, s nagy meglepetesnek (felismeresnek,
oromnek) kevesebb hely marad.
A buddhista uresseg tanitas is szimbolikusan errol szol, hiszen ha
valami ures, akkor abba barmi kerulhet, azzal barmi tortenhet meeg; de
ez a szemlelet a Jezusi tanitasokkal is egybecseng. A tanitasok, avagy
az igazi vallasossag az elettol nem idegen; sot onnan ismerszik meg.
Ahogy Jezus is mondta: en betolteni jottem a torvenyt. De errol meg
sokat lehetne irnom, hisz utazaskor naprol napra szemelyesen
tapasztalom a vallasossag kulonbozo formait es szintjeit. Ez az ami
konyvekkel nem atadhato, Lao Ce szavaival elve: az igaz tudas nem
enciklopedikus tudas.
Ezek utan gondolom a “buddhizmus es utazas” is kozos gyokerekre
vezetheto vissza. Mit gondolsz az utazasrol?
Uton lenni ezt a nyitottsagot tukrozi. Talalkozas uj helyekkel,
emberekkel, esemenyekkel. Aztan mindez a multe lesz. Az ember
megtanulja elveszteni tulajdonat, helyeket, ismerosoket, pillanatokat.
Minden mulando, ahogy az egyik legfontosabb buddhista tanitas is szol.
Uton lenni egyenlo ezt gyakorolni es ezt (meg)elni. S amikor nem
kotodunk mar ilyen modon dolgokhoz, emberekhez, akkor lehetunk igazan
szabadok.
Hatizsakos turistanak lenni egy felismeres arrol, hogy milyen keves
dolog is kell a boldog elethez. De tovabb megyek: a boldog elethez
keves dolog kell! Ezt tudja egy szerzetes, akinek semmije sincsen, csak
a jelen pillanata.
Elkezdeni hatizsakkal es keves penzzel utazni olyan nagy lepes, mint
egy autosnak eloszor felvenni egy stoppost. Tullepni a jovobeni
bizonytalansagokon, felelmeken, s egy ismeretlen szituacioba kerulni
valoban embert probalo. De azt a jo erzest, ami ezutan kovetkezik, az
nagyszeru es potolhatatlan. Mint a kisgyerek mikor magtanul jarni.
Milyen bolond dolog a stabil negykezlabrol ket labra allni. S milyen
instabil ketlabrol ellepni, s egy addig nem tapasztalt instabil
helyzetbe kerulni, azaz lepni egyett. De miutan megtette a gyermek,
akkor gyakorlatilag tullepett onmagan, egy uj allapotot tett magaeva,
majd megtanult kezelni es elvezni ennek elonyeit. Ilyen az utazas,
ilyen a megvilagosodas. Az utazas; uton lenni, keresesben lenni. Nem
lezart elet. “Aki keres az talal, aki kopogtat annak ajtot nyitnak”. S
a vegen megerkezunk, vagy buddhista terminologiaval elve: beerkezunk.
De visszaterve a buddhizmusra, kulonosen a zen-re, igen nagy hangsulyt
fektetnek a varatlan helyzetekre, parbeszedekre (koan), mert ilyenkor
egy olyan tudatallapotba kerulhetunk, ami kimozdit eddigi mintainkbol,
s egy ujabb tapasztalasi szintet (modot) erhetunk el. Minden eddigi
vilagnezetunket, elkepzeleseinket “elveszik”, kihuzzak labunk alol a
talajt, s ekkor eljon a pillanat, amikor nem tudunk dogmainkba
kapaszkodni. A kapott valasz az adott helyzet, amit nem tudunk
megmagyarazni az eddigi ertelmezesi rendszerunk altal, csak megerteni.
Ilyenkor magunkat adjuk, magunkra szamithatunk, magunkkal
talalkozhatunk, ahogy eles helyzetekben is.
A hatizsakos utazas (stoppolas) ugyanezt a felfedezest kinalja, mert
nincs elore leirt program (dogma), csak a jelen pillanat, melynek
szabadsagaval es lehetosegeivel vagy elunk, vagy nem, megertjuk, vagy
nem. Aki igy utazik, az nem tudja, hogy masnap hol eri az ejszaka, hogy
odaer-e es oda er-e ahova eltervezte aznapra.
Masreszrol az utazas olyan elethelyzeteket, hatarhelyzeteket kinal,
ahol ezeket a mintainkat, maszkjainkat le kell venni, onmagunkat kell
adni. Ez nagyon fontos mozzanat, akar a mindennapi eletben is, de ott
ritkabbak az ilyen hataratlepesek. S ahogy reagalunk egy ilyen
helyzetre – mellyel rengetegszer talalkozik a back-packer – magunkrol
szol. Ez az elet egyfajta tukor a jellemunkrol, melyre ha odafigyelunk
sokat tanulhatunk magunkrol. Tehat egy onmegismeresi ut. Tobbszor
voltam utjaim soran elvonulason, s a meditaciok alatt, ahol
gyakorlatilag “semi” nem tortenik velunk, ugyan ezeket az
onmegismeresi helyzeteket gyakoroljuk, csak sokkal szubtilisebb
szinten. Van egy szigoru rendszer, s ahogy azon belul teszunk, latunk,
elunk helyzetekkel az ugyan az a megismeresi ut, amit az utazas nyujt.
Hasonloan a mindennapi mokuskerek eletben, a munkahelyunkon, a
csaladunkban is megtapasztalhatjuk ugyan ezt, de ott kevesebb a belso
csend, nehezebb rafigyelni. S hogy megint kedvenc taoista bolcsemet
idezzem: a bolcs falujat el nem hagyja, vilagot megis megismer.
Mindenki maga valasztja utjat, de a lenyeg ugyan az, ha tudatosan
tesszuk.
A masik felismeresem Laoszban tortent, amikor a hegyek kozott
megalltunk 5 orai kanyargas utan a vilag vegen egy forrasnal, s a
hegyekbol lagy Gregorian dallamokat sodort felenk a szel. Nem leirhato
a pillanat varatlansaga es ereje, semi nem tortent, de megis
meghatarozo elmeny volt. Neha egy-egy pillanat valik egy hosszabb ut
ertelmeve. S visszapillantva a megtett hosszu utamra, melyet
pillantasom rogvest atolel, az aznapi utam, a multam fekudt a pillanat
elott. A ter idove zsugorodott, az ido terre tagult. Taan 1.5 cm-t
haladtam a terkepen, idoben 5 orat, s mindez egy pillanatban kulminalt.
A ter idoben, az ido terben fogalmazodott meg. Egy darab ott maradt
eletembol, s az ott-bol egy darab az eletemben maradt. Ezt tudom atadni.
Mi volt a kedvenc helyed a vilagban, ahol nagy felismeresekre jutottal?
Termeszetesen a Foiskola es a barati beszelgetesek, de komolyra
forditva a szot, elvitathatatlan elso helyen all India (hamarosan
Bharat neven all a vilag ele), ahol 9 honapot toltottem 1999-ben. A
megitelese szelsoseges; kozhely, de valosag, hogy van aki rogton
visszafordul a repterrol, s van aki barmeddig maradna az orszagban. En
ez utobbiak taborat erositem, mert valoban ez az az orszag, ahol a
foldet is atitatta a vallasossag es az istenszeretet. Ezt lehet erezni
az orszag minden szegleteben, megertesi pillanatok sorozata koveti
egymast barhol megyek az utcan, s evezredek bolcsessegei allnak ossze
bennem. Orzik hagyomanyaikat, hituket, emberseguket, de az is igaz a
modern elet mar oda is betette a labat.
De altalaban veve a kedvenc helyeimet egy gyokeresen mas kulturaban
velem megtalalni. Izgalmas megtapasztalni, hogy a massag mogott mindig
van valami kozos emberi ertek, ami a helyi szineket, szokasokat, izeket
egy elmenycsokorra fuzik. A kedvenc hely mindig az, ahol Emberekkel
talalkozunk, ahol szivesen latnak Teged, s nem a penztarcadat. S ezek a
helyek egyre inkabb tavol a civilizaciotol talalhatoak, vagy szerencses
esetben mindenhol, mint India, ahol sokkal jobban atitatja az orszagot
ez az attitud.
Tudom, hogy diavetiteseket is tartasz. Honnan jott a fotozas?
Nyilvanvaloan amikor az emberrel tortennek dolgok, s az megfogalmazhato
kepekben, akkor adja magat a fotozas, hogy a tortenest pillanatba
suritse, mely kesobb elohiv feledett apro reszleteket is. A diazas mar
egy szocialisabb mufaj, mert minosegenel es meretenel fogva tobb
emberrel is megoszthato, s ez egyben egy kozossegi elmenyt is ad az
esztetikai es kulturalis elvezeteken kivul. Ha csak egy kep is van amit
valaki utravaloul emlekezeteben oriz, az mar nekem eleg. Akkor mar nem
volt hiabavalo hajnalban felkelni, felmaszni a hegycsucsra, fazni,
izzadni, elveszni a dzsungelben, vagy elzarandokolni egy szent helyre,
3 napot hajozni vagy 24 orat zotykolodni uttalan utakon, hogy egy
torzset meglatogassak. Ha csak egy kis toleranciat sikerul elhintenem
az idegen kulturaval szemben idegenkedo emberekben, akkor mar megerte
minden pillanat.
Teszem ezt nem csak egy belso indittatasbol, hanem mert az utazas
egyfajta konpenzacio, hiszen mindenki nem utazhat tartosan, mindenki
nem lehet szerzetes, s szukseg van egy hatterre, infrastrukturara, a
dolgos emberek mindennapjaira ahhoz, hogy ezt csinalhassuk. De
szerencsere nem vagyunk egyformak, s a tarsadalom tobbsegenek nincs
indittatasa, elhivatottsaga erre az eletminosegre (mert az), s nem
vallalja az ezzel az eletformaral jaro nehezsegeket,
kellemetlensegeket, ahogyan a szerzetesi eletet sem.
Szoval kompenzalok. A szerzetes tanit, s en is az emberek
alapszuksegletein tuli, kulturalis igenyeit probalom kielegiteni amikor
radio musort keszitek, irok s interneten megosztom tapasztalataimat,
fotozom es diavetitest tartok, s ha mast nem is, de megprobalok egy
virtualis utazast felkinalni, s tapasztalataimbol egy darabkat atadni
nekik. Kinek fule van hallja.
Mostani utad ismet Azsiaba vezetett. Miert ezt valasztottad?
Mostani eves utazasom alatt Thaifoldet- Laoszt-Vietnamot –Cambodgiat –
Malaysiat – Szingapore-t – Indoneziat veszem gorcso ala. Azsiaban az
emberek olyan eletoromben vannak meg, amit mi europai emberek mar egyre
inkabb elfeledunk. Igazi toltodes kozottuk lenni, elvezni a
kedvesseguket no meg persze etelkulonlegessegeiket is. Ugy gondolom
Azsia a vilag egyik legfontosabb kulturalis bolcsoje, ahol
gyokereinkkel meg eloben talalkozhatunk, s az sem mellekes, hogy
rendkivuli termeszeti latvanyossagai maradtak meg a nagy erdoirtasok es
gazdasagi valsagok ellenere. S egy masik nem mellekes szempont, hogy
meg mindig ez a vilag legolcsobb szeglete, ahol nap 5$-bol el lehet
eledegelni kenyelmesen. S Azsiaban talan meg jobban tudjak, hogy a
boldogsag nem penz kerdese. Ahogy egy indiai ashramban volt kiirva: Ki
a legszegenyebb? – Akinek a legtobb vagya van. Nekem csak egy: utazni
es utazni. Ugy erzem ettol csak gazdagabb lehetek.
