Visszatérve a misszionáriusokhoz, hogy mégsem olyan zökkenőmentes az útjuk jelzi, hogy pár arrogánsabb téritő a teritőre került vacsoraként, s idejekorán az úr jobbjára. 

Tény, hogy nagy elszántság szükségeltetett az első térítőknek, sok illúziójukat és elveiket fel kellett adniuk, mert azt várni, hogy évezredeket behozzanak az őslakók - kait meg kőbaltát és nyilat használnak - az reménytelen vállalkozás. Viszont valahol el kellett kezdeni az új vár építését, beleegyezve abba, hogy európai és gazdag. Előnyökért hajlandóak voltak önként elégetni korábbi hitük erekjéit és formálisan megtérni. Természetesen a misszionárius türelmétől és taktikai érzékétől függően várhatott a tömeges megtéréssel, mig a valódi hittel jöttek el hozzájuk. Ezeknek gyümölcsei a mai fiatalok, akik hittel es odaadásssal követik az új vallást, de nem elfeledve a regi hagyományok minden szokását. Szóval ilyen szőttes a kereszténység itt Pápuán.

Persze nehéz eldönteni mi a jó hatás, egyáltalán a behatás jó-e. Lehet mondani, hogy megelőzték a járványokat, de hoztak egy másikat, ami nem múlik el. Mit nyernek és mit veszítenek ezek a népek? Több ezer éven keresztül fennállt ez a kultúra, működött, s most 50 év alatt akkora változásokon mennek keresztül, amiért nekünk évezredeket kellett megélnünk. A kényelmen kívül (gyufa, olaj, radió, fém edény, ásó) megmarad-e a boldogságuk, vagy egy elérhetetlen vágyálmot plántál beléjuk a civilizáció? S örök vesztesként (gazd. pol.) fennáll-e majd az a természetes belső békéjük, ami az szemükon és mosolyukon még tükröződik? Hány év kell, hogy ők is teljesen olyanok legyenek, mint a modern civilizáció áldozatai?

Egy hónap Pápuázás után elhagyjuk a terepet, s mivel üdülési főszezon van, ezért a repjegyárak 2-3-szorosára emelkedtek. Marad a hajó. Repülők jönnek mennek a faluból, napi 30 annak ellenére, hogy Pomáznál nem nagyobb településről van szó. 
Szerencsére nem kell sokat várni az amúgy 2 hetenként felbukkanó hajóra. Addig is a környéket felfedezzük, s egy közeli szigetre hajózunk, ahol mondanom sem kell, két templom osztja meg a 400 fős cölöpökre épült házak lakóit. Mindenki felekezetéhez illő bibliával közelítette meg az intézményéket, volt aki kis keskeny csónakkal érkezett egy másik picike szigetről. Vasárnap délutáni csendélet a faluban, gyerekek, meleg, áll a levegő, akár Bp. utcáin augusztus elején.

Egy világtól elzárt terület, ahol érintetlen kőkori törzsi kultúra élt-harcolt ezen a területen, ahol még nem is olyan rég egymás elfogyasztásával tettek szinesebbé az édeskrumplijukból álló menüsorozatukat. Fekete meztelen emberkék, orrukban csont, fejükön tolldísz. A wamenai reptéren egy kettétörött repülő jelzi, hogy a civilizáció is múlandó.Egyébként pedig gyerekek bicóznak a kifutópályán és csöpögő csapok jelzik az időszamítás 30 évvel való visszaforgatását.

 A mobilpiac viragzik, ingatlanhoz olcsón lehet jutni. eljutni fenti lehet. Van missionari flight katolikus protestans Ahogy fajta van minden faluban (ha s azok is olyan nem kontrasztot, viszont az embereket benne nehez De a lakosság Papua része keresztény, hogy mennyire, arra majd meg kitérek. találni. észrevenni nehéz nőttek, óriásira több!), kettő templomból cég. és külön jegyében, egység keresztény okokból már, távolra

A legutóbbi időkig élt az a szokás, hogy családtag halála esetén levágjak egy ujjukat. Ilyen csonkákból rengeteg akad, főleg azok fáztak rá, akiknek sok testvérük, gyerekük volt. Nem ritka a 10 amputált ujj sem. Gondolom itt súlya van a családtagoknak, s a fájdalomban szó szerint osztoznak.

Pyramid faluja missziós iskolájáról híres

Egy fehér család fogadott otthonába, már 8 éve élnek itt, mindketten misszionáriusok leszármazottai, gyakorlatilag csak a passzportjuk külföldi és a színük. A férj antropológiat tanult, s most településfejlesztést csinal és oktat. Iskolát vezetnek, mely gazdasági, számítógépes és üzleti ismereteket, nemzeti öntudatot, hitet és erőt plántál és táplál az arra válallkozó fiatalokba, hogy tegyenek valamit az országukért. Az iskolát jórészt egy külföldi alapítvány finanszirozza, viszont cserébe tanulást követelnek tőlük, amitől a helyi fiatalok az itteni oktatási rendszer miatt elszoktak. Nem lehet kivásárolni a jó jegyet, meg lehet bukni, s dolgozniuk kell heti két alkalommal, hogy ne feledjék kik is ők, mert itt Indonéziában aki tanult, rögtön lenézi a munkásokat. 

Ha mégis valaki bátorságot érez, hogy változtasson a dolgokon és pol. pályára adná a fejét, arrra nehéz idők várnak, mert a hatalmon (pénzüknél) levők ellehetetlenítik minden lelkes versenyző helyzetét. Ha valaki útban van, azt egyszerűen eltünteti a rendőrség vagy a sereg. Szóbeszéd tartja a környéken, hogy egy vezető Dani-t kocsi mögé kötöttek, s az úton húzták a testét mig meg nem halt. Ez az európában sem ismeretlen módszer bárhol a világban megtörténhet, itt miért ne? A vilag végén vagyunk, a jajszó messze nem hallik, a világ mit sem tud erről. 

Szóval ebben a remenytelen helyzetben próbál az iskola az árral szemben haladni, s hosszú távra kitermelni egy olyan képzett és öntudatos réteget, aki esetleg képes állhatatatosan, bátran és önfeláldozóan tenni hazájáért. Mert ugye a vázoltak alapján nem veszélytelen vállalkozás hazafinak lenni. De ha ők nem, akkor ki tehetne valamit Papuaért? 
Természetesen az Indonéz titkosszolgálat tud erről, s ő itt az első számú közellenség a hatalom szemében, de mivel az iskola keresztény birtokban van, helyi tanárokkal, ezért sokat nem árthatnak neki. Ő nem misszionarius státuszban van, amit különben már beszüntették, hanem itt él, s nyilván tanácsadóként funkcionál. Ő most a szellemiséget tudja jelenlétével fenntartani, hogy ne a régi minták alapján működjön az iskola. 
De miből válogat? Pont a felvételi időpontjában voltunk ott, s segédkeztünk az angol irásbeli és beszéd teszt levezénylésében, mert bennünk jobban bízott, hogy objektivebbek leszünk mint a régi tanítványok, akik legszívesebben mindenkit felvennének. Az eredmény itt is lesújtó. 6 év angoltanulás után olyan merész válaszok születtek tesztnél: ha sötét van a szobában, keresek egy: autót, gyertyát, követ, fejszét. (sokan a követ x-elték!). Ha fürödni akarok, bemegyek a : szoba, konyha, fürdőszoba, garázs. (legtöbben nem a 3.-at választották, de ez lehet szociális adottság. De a kő alól nincs felmentés). Létigékre is elképesztő variációk jöttek ki: you am, I is, he are stb. Erre überelt a szóbeli, ahol a what is your name? -re néha beugrott nekik az Im fine kifejezés, melyet sokat sulykolhattak beléjük az elmúlt 6 évben. Szóval jókat nevettünk a tesztek javításánál. (szerencsére nem a nyelv a döntő kriterium) De sokan zenét, autószerelést, vezetést, településfejlesztést, angolt jöttek ide tanulni, tehát a gárda elég sokszínű. Éppen most üzemeltek be egy 60-as évekből itt maradt missziós fűnyírógépet. Tény, hogy nagy haladás a szabjás verzió után. Esténként vetítenek videofilmet, de szűrten értelmes filmeket kapnak, melyet utána megbeszélnek.

Az sem publikált, hogy állitólag Wamena 8%-a HIV fertőzött, köszönhetően a hatalom intézkedésének, hogy Jawa-ról importáltak fertőzött prostituáltakat, kiírtandó az őslakosságot, kihasználva azt.

Egyébként Európaiként könnyű is meg nehéz is itt élni. Mert ugye itt csak vendég marad bárki, még ha 10 éve is él itt, s a szabályokat nem a vendég írja. (kivéve ha az gyarmatosító) Amikor félreértés adódik, azt nem lehet európai logikával megérteni, feloldani. Fura lehet tapasztalni azt az elintézési módot, hogy miután kialkudtak egy munkára egy összeget, azt a munka után önkényesen megváltoztatják. Ha pedig nem kapják meg a plussz bért, akkor ellopják ami "jár" nekik. Az iskola egyházi területen van, melyet a papuák szivesen adtak a fehéreknek, mert az a front zónában volt, ott senki nem akart élni. Most, hogy leszoktak a háborúsdiról, s már házak is állnak a birtokon, már vissza is kérnék a földet. Egyébként sokminden csak addig működött, míg misszionáriusok voltak itt, utána a tehenek, tej, sajt is elmaradt, s máig is egyoldalúan táplálkoznak.

Az iskola bir egy boltocskával (rizs, olaj, só, cukor), s benne a diákok dolgoznak, hogy értsék az új rendet. S ha törzsbeli jönne kérni, könnyebben visszautasíthatják, mert a fehér ember mérges lesz, ha adnak. (rá lehet haragudni). Ez így működik. Ha van egy problémájuk, amit nem képesek kibeszélni, akkor gyakori, hogy bosszúból elvágják a vízvezetéket, mely esetleg az ő földjükön halad keresztül. Vagy egy korábban eladott kocsit úgy értelméznek utólag, hogy az csak kölcsönadták 5 évre. Néha a legegyszerűbb kerdéséket sem lehet megoldani ezen hozzáállás miatt, mert mindenki fent akarja tartani saját fontosságát, ahogy ez a lengyel nemesi parlamentben is törtent.

A fehér ember

Másrészt a fehér ember könnyű helyzetben van, mert gazdag, s ez azt jelenti a helyiek szemében, hogy ő tudja a gazdagság titkat, útjat. Ezért őt tisztelik. Megtennék nagy embernek, csak hogy a falu gazdag legyen (mert a gazdagság az valami titkos helyről jön, amit ők nem ismernek) Ez odáig megy, hogy messziről is hoznak hozzá pénzt papuák, hogy őrizze meg nekik. Teljesen bíznak benne. 
Sajnos evvel sokan vissza is élnek, mondván ők tudják a gazdagság titkát, ha odaadják a pénzüket, akkor segít neki is meggazdagodni. Majd eltűnik. 
A törzs "nagy embere" úgy lehet valaki, ha gazdag. Ez általában sertés és feleség számban mérhető. Az lobbi konvertálható az utóbbira. Nagy ember akkor lesz valaki, ha ezt a gazdagságát szét is osztja falujában. Tehát neki nincsen semmilye, de van hatalma és tekintélye, az ő szava a minden.

Gyakran itt sem spirituális érdekek mozgatják a papságot, hanem a pénz és kapcsolatok. (Kár lenne szépíteni a kijelentést a helyi viszonyok ismeretében.) Itt is dúl a hatalmi vita, s nagy felhők gyűltek az iskola feje fölé, amikor az egyik főpap gyereit nem vették fel. Hogy miből telik ennyi és ilyen hatalmas templomokra az mindíg titok marad számomra. Viszont nekem továbbra is az a hiteles és meleg hangulatú templom jött be, ami kicsi faház, földön fű, benne őszinte emberek. Volt ahol beszélhettem is a néphez, s fordítottak szavaim. Furcsa ebben a pozícióban, hiszen én egy kívülálló vagyok. Igaz az egymás tolerálásához nem szükséges templomba járó embernek lennem. 
Az első misszionáriusok érkezését az a hituk támogatta, hogy egyszer az ősök szellemei visszatérnek. (hogy az éppen fehér ember formájában és repülőgéppel - az már csak részlet kérdés) 
Felmerült bennem az az izgalmas kérdés is, hogyan tudott a kéreszténység ilyen harcos és vad nép kozott állva maradni? 
Az 50-es években egy helyi hadúr megerősödésének köszönhető az első téritők túlélése, mert a törzsfő imádkozott a szellemekhez, hogy az egyik repülő az ő földjére szálljon le. Megtörtént, s ezt a törzse előtt úgy adta be, hogy őrá a szellemek hallgattak, ezzel is pozícióját erősítve. Sértetlenséget biztosított ezért az érkezőknek, cserébe viszont minden dolognak (értéknek) rajta keresztül kell átfolynia. Viszont megtiltotta, hogy az ő népe között térítsen. De ez a biztonságos bázis volt a köldökzsinór, ahonnan a többi misszionárius rajtolhatott, hiszen az nem volt megtiltva. (okos)

Egy járvány tette simává a térítők útját a többi törzshöz, mert az általuk használt penicilin egy csapásra segített a fertőzötteken, s ennek hamar híre ment a környező falvakban, így hívták őket mindenfelé, s a legtiszteltebb emberként fogadták őket, kiknek munkája eredményeképpen iskolák, kórházak és természetesen templomok népesítették be a völgyet és a hegyeket. 
A misszió lelki tevékenységének sikere a neolitikum szintjén élők vallásának, az animizmusnak is köszönhető, (buddhista területeken misszionáriusok soha nem voltak eredményesek!) hisz arra könnyen ráépülhetett az új vallás, mivel a keresztény szellem erősebb mint az övék (lásd csodás gyógyulások), így elég vonzó volt. A papuák vallása a félelemre épült, ezért könnyebb volt engedni az erősebb szellemnek. Nos ilyen sima útja volt a misszionak, melynek a kórházak, iskolák felmorzsolása, bezárása után már csak a templomok maradtak bástyái az indonéz gyarmatosítást követően. 
Az ősi hagyományok számos kérdésben felülírják a kereszténység tételeit. (házasodási szertártások, temetés (égetes), férfiak helyzete stb. 
Másrészről a keresztenység érdeme az egynejűség, a háborúskodás transzformálása egy verbális incidense, melyet ma a rendőrség old fel mindkét fél megkönnyebbülésére, mert már csak fitogtatják az erejüket minden csata nelkül.

 A szembejövők hosszú "áííííi" hangon csodálkoznak el rajtunk, szemükben csodálat és meleg szeretet, miközben hosszan szorongatják kezünket. Talán ezek a találkozások a legmarkánsabb érzelmi emlékeim erről a népről, mert ez nem az az iskolában betanított "Hello Mister" formula, hanem belülről megélt őszinte öröme a találkozásnak. Az úton sok meztelen emberke jön velünk szembe. Ha szerencsénk van, akkor nő is akad fűszoknyában félmeztelenül, de ők inkább a kivételek.

Világtól elzárt falvakon ballagtunk keresztül, ahol az egyetlen út egy keskeny ösvény a meredek hegyoldalon. A helyiek mindig útbaigazítanak, néha csapodnak hozzánk egy darabon. Útközben hihetetlen helyeken, távol minden falutól pár darab zöldséget áruló asszonyokra bukkantunk.

A falvakban mindenütt gyerekek sokasága vesz minket körül. Szinte az egész falu megcsodál minket. Kommunikáció gyanánt egy Világjárót mutatok nekik. Az egész falu kézről kézre adja, megfontoltan nézegeti a képeket, s amikor egy kocsi képét meglátják és felismerik, akkor azt mondják: taxi. Számukra nem elképzelhető, hogy valakinek csak úgy, magának, saját részre lehet egy autója.

Reggel a 60-70-es évek slágereire ébredünk ultra-rövidhullámú sistergéssel elegyítve, mert a rádió elért ide is, s heti egy alkalommal dani nyelven is sugároznak. Ez a kapocs a külvilággal, no meg Jézus imája.

Vasárnap én is hozzácsapódtam egy templomba igyekvő csoporthoz. Pentakosta protestáns templomba vitt a lendület. Életem egyik legmegkapóbb istentiszteletén vettem reszt. Valódi közösségi élményt nyújtott. A hétköznapi öltözetben odalátogatók mellett voltak "koteká"-t (pénisz tartót) viselő férfiak is. A férfiak jobb, a nők baloldalon ültek a földön, s ha úgy alakult, a nők szertartás közben szoptatták meg csecsemőjüket.

Az imát átszellemülten mondták, majd gitárkíséret mellett énekeltek, s átéléssel zokogtak. A legfelemelőbb az volt, hogy néhány meztelen bennszülött is tapsolt és sírt velük. A szertartás végén pedig mindenki egy-egy édesburgonyát vitt ki az oltárhoz perselyezés helyett, majd a templomkertben levezetésképpen egy kis kurkászás következett.

Sok faluban nehéz kikerülni a turista szerepből, de mikor megérkezünk egy faluba és látjuk, hogy majd mindenkin gennyes sebek sokasága éktelenkedik, melyet állandóan legyek lepnek be, elővesszük a fertőtlenítőszert, kezeljük keléseiket. Szomorú hogy az orvosi ellátás teljesen hiányzik ezekből a falvakból, s pici csecsemők szenvednek egyszerű gyógyszerek híján, s sürgos probléma esetén a hegyek között két-három-napi járóföld elérni a segítséget. Napközben emberek jönnek hozzánk gyógyírért hát- és fogfájásukra, remélve, hogy az idegen csodát tesz velük.

Táplálkozásunk elég egyoldalú. Krumplin kívül répa, zöld levelek, banán, cukornád még a felhozatal a piacon. Hozott rizsünket megfőzetjük valamelyik családdal, vásárolunk hozzá zöldségeket, s együtt esszük meg. Láthatóan nagyon örülnek nekünk, részévé válunk hétköznapjaiknak, szokásaiknak. Ezután olyan szeretettel vesznek körül, melyet nem tudok elfelejteni. A falu lakói őszintén mosolygósak, és kedvesek egymáshoz is. Egy kis égi paradicsom ez itt, 3000 méter magasság tájékán. Gyerekek fogócskáznak, fűkarikát fújnak egymásra, golyót dobnak, a nagyobbak nyilaznak, a kisebbek kókuszból készített autót tologatnak. Egy érzékenyebb gyerek játék-gitárján pengetget, mindig ugyan azt a dallamot. A "dead man" című film hangulata csapott meg. Valahogy földön túli minden, ami itt történik.p>

A falu feletti hegyekben egyik este gyerekek egy csoportja lándzsákkal a kezükben, harci dallal és mozdulatokkal búcsúztattak a napot. Most már teljesen bejött a "pápua feeling", távol utaktól, elektromosságtól, közel a természethez és a csillagokhoz. A csend keveredik az URH adok sistergésével tényleg 50-60 évet visszaszálltam. Megállítanám az időt! Egy harcos nép békés és boldog pillanatai.

Egy héttel később elindultunk felfedezni a völgy nyugati lakóit, akik nagy pénisztartóban láthatóak a heti piacnapon. Útközben egy Tiom nevű faluban belefutottam egy igazi krumplisütési szertartásba, amelyen az egész falu részt vett. Felizzított kövekre helyeztek füveket, majd arra a krumplit, másféle füvet, zöldségeket, s a füvek gőzében puhultak meg a zöldségek. Az egész falu együtt tüsténkedett a "rakott krumpli" elkészítésénél. A lényeg, hogy vidám hangulatú volt az egész.

Szállást az egyik árus boltjában kapunk, aki nagyon büszke volt, hogy ott alszunk nála. Még az olajlámpát is beizzította, hogy legyen világunk, s persze itt is kint szorongott a falu apraja nagyja, hogy minket láthasson. Mintha UFO-k érkeztek volna személyünkben. Káprázatos csillagfényes este a dombtetőn ücsörgő fiatalok gitárral kezükben, merdaka-ról szabadságról) énekeltek, álmodoztak. Rokon lelkű nép, akik még a történelem történelmét élik. Szeretem őket.

Jó-e ha valaki több-mint turista? Jó-e ha valaki a lelkükbe akar nézni, s nyitott a valóság megismerésre? Avagy jobb csak a szépre emlékezni? Utazása során erről ki-ki maga dönt. Én csak megosztom, amit látok-hallok. Közben végtelen bizalmat, szeretetet kaptam a pápuáktól, reményt látnak bennem helyzetük változását illetően. De a szomorú valóság az, hogy változást csak maguktól remélhetnek, én csak egy "turista kultúrantropológus" vagyok, aki néhány hónap múlva tovább áll. Amit én tehetek, hogy hírüket viszem a világban, hogy még létezik egy ilyen nép. Hogy meddig?

Történelme

A sziget keleti fele Német gyarmat volt, mely a világháború után elnyerte függetlenségét és Pápua Új-Guinea néven önálló, független országgá vált. Nem így Nyugat Pápua mely holland érdekeltség volt a 18. századtól - amit a II. világháború alatt a Japánok vettek birtokoltak pár évre. 1962-ben Indonéz katonaság foglalta el a szigetet amerikai támogatással, melyet 1969-ben "szabad" választás eredményeképpen Indonéziához csatoltak. A szigeten található a világ 2. leggazdagabb vörösréz bányája és a világ legnagyobb aranytartaléka, melyet egy amerikai cég birtokol. Ők most Indonézia legnagyobb adófizetői, de 90%-ban nem pápua munkásokat alkalmaznak.

A "Szabad Pápuáért Mozgalom" gerillai próbálnak harcolni a hegyekben, dzsungelekben a terület függetlenségéért. A völgyben ezért Indonéz katonai bázisok, ellenőrző pontok és rendőrörsök sokaságát találni. Minden áthaladótól pénzt vagy cigarettát kérnek, mert a fizetésük nekik sem versenyképes. A helyiek ki vannak szolgáltatva a fegyvereknek, mert könnyen eltűnhet az akire ráfogjak, hogy ellenálló. Figyelemfelhívásból néha elrabolnak turistákat a gerillák, hogy legyen sajtójuk külföldön, de soha nem ölik meg őket.

INFORMÁCIÓK,

A háborúk

A pápuák a harcaikról híresűltek el, melyek már nem élnek mindennapjaikban. Általában nem területért folyt a harc, hanem a fennálló hierarchia megdöntéséért, megmutatni a szomszéd falunak, hogy mi magasabb rendűek, bátrak és férfiasak vagyunk. Ezért a harc csak a első halottig tartott, utána ki-ki visszavonul halotti vagy győzelmi torra. Lényeg, hogy legyen ok az ünneplésre, lehessen szertartást rendezni, disznót ölni, jókat enni, Aztán egy hét múlva jön a revans. A csaták komoly "játékszabályok" szerint zajlottak. Érdekes, hogy "nem ér" felgyújtani a másik házát, de asszonyát elrabolni, megölni azt lehet.

A disznó a kultúrájuk alfája és omegája. A gazdagság fokmérője és az ünnepségek kulináris szenzációja, melyért földet, hatalmat, feleséget vehet, ellopása esetén háborút indíthat. Ha valakit megsértett, vagy más feleségét elcsábította, azt kompenzálhatták disznóval.

A kannibalizmus

A kannibalizmus korábban is csak szimbolikus formában létezett, jórészt a szomszéd falu bosszantására. Erre utal az is hogy az ellenség számára is látható helyen tettek, az asszonyok megtapostak az áldozatot, majd a sütés után mindenki csak egy darabkát evett, jelezvén, hogy az ellenség nem más mint disznó, tehát alacsony rendű. Ezt persze egy revans követte újabb áldozattal, s így tartottak életben a harcolósdit. Ez a férfiak játéka volt, míg a nők a földeken dolgoztak.

KÉPALÁIRÁS, ÉRDEKESSÉGEK STB.

A hegyek között gyakran találkozunk asszonyokkal, kiknek amputálták az ujjait. A régi hagyomány szerint ha valaki elveszti egy családtagját, annak egy ujját levágják. Itt átlag mindenkinek 8-10 testvére, gyereke van.

Gyerekek és felnõttek bámulnak meg különösen csodálkozva azon, hogy túravezetõ nélkül mertünk elindulni.

A ház amiben alszunk a legizgalmasabb az egész falu számára. Mindig találnak valami okot, hogy bejöhessenek, míg az ajtón kívül rekedtek egymás nyakában ülve tülekednek, hogy belássanak, mit is csinál ez a két különös ember. Ha az ajtó csukva, akkor az ablakon keresztül kandikálnak be a gyerekek.

Találkozunk egy kulturális 'köztes' állapottal, egyveleggel, mely az õsi tradíció megbomlásával és a kereszténység nem teljes térhódításával járt. Hagyományosan a Pápua emberek poligámok, mely szisztéma működött amíg a falvak férfi lakossága háborúskodott egymással, így egy férfira több nõ juthatott. Ezt a szex tabu is támogatta, miszerint a szülés után 3-5 évig a nõ számára a szex tilos. Ez nem okozott feszültséget, hisz a férfinek volt másik felesége. S nyilván a jó harcosok maradtak életben, s az ő génjeinek reprodukálásán dolgozott több nõ. A háborúskodás és a kannibalizmus elmaradásával a nemek aránya kiegyenlítõdött, így a kevésbe harcos férfiak nõ nélkül maradtak. Ez sok félrelépésre és félreértésre adott okot, mely levezénylésében ma a rendõrség segít pénzért. A másik kínálkozó megoldás viszont a prostitúció, de ez fertõzések terjedését segíti elõ. A kereszténység egyrészrõl áthatja mindennapjaikat, de még nem olyan erõs mint a hagyomány és a nemi ösztön, s nincs jelen az élet jelentõs pontjainál.

 A harcos életmódjukról és kannibalizmusokról elhíresült pápuák az ötvenes években váltak a világ számára ismerté. A misszionáriusok megérkezése óta egyre többet tudunk a Baliem folyó völgyi törzsi kultúrákról, de még mindig olyan eldugott és megközelíthetetlen zuga a világnak, hogy csak kevés külföldinek adatik meg, hogy találkozzék a civilizáció korai szakaszából éppen 'áttért' pápuákkal.

1  2  3  4

::Afrikarol tomoren

OOO AFRIKA  (in hungarian)  

Alapvetoen szeretem az afrikai embereket. Ezt szukseges az elejen leszogeznem, mert ha vegigolvassatok, akkor nem ez a kepzetetek tamad. Van akinek eloitelete van , nekem utoiteletem..
Iszonyu aranyos emberek, kulonosen az oregek. Igaz, hogy beloluk alig van, mert a varhato atlageletkor afrikaban 38 ev korul van. (dejo, akkor meg van 3 evem. Persze ez meghosszabithato, ha elhagyom Afrikat.)
Tenyleg mindenki akar veled beszelgetni, mosolyognak, gyerekek integetnek vagy kovel dobalnak ha meglatnak, koszonnek, megkerdezni ki vagy, elkisernek mindenhova, stb. Mert idejuk van. Csak az van. (mint emlitettem 38 ev.)
Szoval, szeretem az afrikaiakat, de ne akarj toluk semmit, mert akkor nem fogod szeretni oket, s ne dolgozz veluk, mert az elmegyogyintezetben kotsz ki (vagy az adosok bortoneben).  Afrikat szerencsesebb mas szemmel nezni..
At kell hangolodni, levenni europai szemuvegunket es megertetni magunkkal, hogy  a ‘time is money’ szlogenje itt uj kontost olt: time is just time. Szoval ha barmit akarsz, akkor neked is szannod kell ra idot, racionalitast, hatekonysagot el kell felejteni. De mivel van idejuk, ezert arra is jut, hogy atbeszeljek a dolgokat, es konszenzus szulessen. Ezt hagyomanyosan  a local cfief ( a vajda, nagyfonok, a blocs stb) vezenyli le, de mukodik kiskozossegi szinten is.
Viszont ha valaki meg akar gazdagodni, akkor Afrikaban a helye. Itt barmitt el lehet adni pofatlanul dragan. Persze otthon is, de nemm ennyire pofatlanul. Mert otthon van verseny, esetleg fogyasztovedelem, szabalyok, emberi jogok. (vagy legalabbis).
Zene – no igen, ehhez van tehetseguk, enekesekben nincs hiany, iskolaban, templomban, tuntetesen enekelnek es tancolnak.. A zene mindenkie. Persze amikor nepzenet keresek, akkor semmi sincsen. Van a tuc-tuc gagyi kivitelben, de a lenyeg, hogy hangos legyen es gyors..

Afrikaban mindenki egy nap alatt akar meggazdagodni. (tudjuk, 80-as evek balatoni vallalkozok attitudje.) Erre a mondatomra kirabloim surun bologattak, hogy tenyleg igy van. Akkor meg nem tudtam, hogy rajtam mutatjak majd be. Ez megint csak a roved tavu gondolkodas-ra vezetheto vissza. Ha van valami, akkor azt fosszuk meg, taroljuk le, vagjuk le. Pedig hosszabb tavon tart, ha mindennap megfejik, meglocsoljak, esetleg ultetnek egy masikat. Itt a gazdagsagot esonek hiszik, hogy csak ugy jon, es termeszetesen tenni (erofeszitest) erte semmit nem kell. (nem is akar) Szoval ha mindent lerombolt, minden elenyeszett korulotte, akkor meg az van. Az is jol van, jon a het szuk esztendo, volt mar hogy kibirtak, most miert ne? Meg egyebkent is jon majd valaki aki segit, vagy akitol elveheto.

Piacon ketszeres az ar, mert kettovel tudnak szorozni, de 0.2vel mar nem. Inkabb suru filler, mint hig forint elve kizarva. 

A roved tavu gondolkodast mindig a klimara vezetem vissza, mert itt nincs tel, s mindig akad valami, csak fel kell torni a kokuszdiot, vagy leloni egy elefantot. 
Europaban mi kapjuk a hosszu telet, s ha hegedulunk tucsok modjara egesz nyaron, akkor telen megfagyunk es/vagy ehenhalunk. Ezert a feher ember hosszu tavon kell es  kepes is gondolkodni/ latni. Ez lehetoseget ad arra, hogy tervezzen, uzletet epitsen fel, s lassa a jovot. Ez, mint mar irtam a hazasodasi szokasokban is tetten erheto, mert Afrikaban a ferfi fizet a no csaladjanak, hogy oreg napjaik be legyenek biztositva, ha a cseled (lanyuk) elmegy. Europaban a no csaladja adta a penzt, hogy az uj generacio biztosabban tuleljen. Ez a jovo orientalt vilagkep.

Afrikaban a roved tavu gondolkozasra vezetheto vissza a korrupcio is, hiszen a vezeto nem tudja, hogy ki mikor loki ot ki a hatalombol, igy ma kell megtollasodnia. Igy elkotyavetyelik az orszagot, hogy o anyagilag biztonsagba tudja magat mielobb. Afrika a leggazdagabb kontinens, mert asvanykincsekben a leggazdagabb, kivalo klimaja van, s a lakossag meg nem szaporodott tul. De a fenti okbol kifojolag egy szegeny kontinens, mert a vezetoi megvehetoek, igy a nyersanyagok es a mezogazdasagi termekek  feldolgozatlanul jutnak kulfoldre, s ott novelik a gazda(g)sagot. 

Ha hosszu tavon tudnanak / mernenek gondolkodni, akkor sajat feldolgozoiparuk lenne, s igy munkat adnanak embereiknek (nyilvan az nem kell nekik), fizetest kapnanak, adoznanak, amit ismetelt fejlesztesekre lehetne forditani, mig a feldolgozott arukert is magasabb arat lehetne kapni, s azzal is gyarapodna az orszag. S ha a gazdasag porog, akkor a vezetok szeke sem remegne (lsd. Kina, Vietnam). De ez afrika, itt nincs jovokep, csak ma van es minel tobbet akarok ha van ra mod – attitudje.

A politikus papirrol olvas, mert persze onallo gondolata neki sincsen. De legalabb folyekonyan, hangsulyozva olvasna. No de persze ilyen oktatasi viszonyok mellett mit is varhatnank. Meg itt a poziciok nem kepesseg alapjan osztodnak, hanem urambattya vagy mozgalmari alapon. Vagy hogy ki tudott tobb embert kivasarolni, esetleg eltenni lab alol.

Nincs szocialis erzekenyseg, mert abbol nem lehet meggazdagodni. Pontosabban lehet, mert kulfoldi segelyek mindig voltak, s azokhoz ugysem jut el, akik raszorulnak, mert akik kezen keresztulmegy (dehogy megy, eltunik), azok maguk hasznara forditjak. Csoro-ek ugyis tulelik, ha meg nem, akkor ugysem tud reklamalni.

Az adatok, hogy afrikaban az atlagkereset napi 1-2 dollar, az csak ugy jon ki, hogy a statisztika szamokkal tud dolgozni. Az orszagokban a lakossag zome onellato, igy penzmozgas nincs, ha van is, akkor nem lekonyvelt. Igy a statisztikak abbol a szuk retegbol atlagolodnak, akik allami gondozasban, elnezest, allami alkalmazasban vannak. 
Meg izelito Afrikarol. 1945-90-ig  a polgarhaboruk soran 4 millio katona halt meg, de kozben 14 millio polgari aldozat is volt, mikozben 48 millio civil halt meg sajat kormanyuk miatt. De ez mind semmi ahhoz kepest, amit structural violence miatt kovetkezett be: 795 millio emberi elet!!!
Afrika nyogi fuggetlenseget, meg bizony gyerekcipoben jarnak! 1990 ota csak 5 millio aldozat, boldog bekeevek.   

De az afrikai ujsagiroknak is van humoruk, s afrika day kapcsan irtak. Ez a nap a diktatorok napja, akik a 3., 4. periodusukat toltik a hatalomban. Ezen a napon vezetoink emlekeztetnek arra, hogy ossze kell fognunk, hogy vedjuk a suverenitasunkat (mig ok vedik a svajci bankszamlajukat).
Ezen a napon vezetoink emlekeztetnek arra, hogy emlekezzunk afrikai identitasunkra, (mely meggatolja, hogy kifejezzuk demokratikus nezeteinket vezetoinkrol)
Ezen a napon vezetoink emlekeztetnek arra, hogy ellenalljunk az uj-gyarmatositasi torekveseknek. (Ami keletrol jon az OK! – ertsd kina)
Ezen a napon vezetoink emlekeztetnek arra, hogy halasnak kell lennunk, hogy sajat fajtank nyom el minket.

Ha az ember fizet (altalaban sokat!) valami szolgaltatasert, az nem azt jelenti, hogy kap is valamit cserebe. Ez csak azt jelenti, hogy a penzt elteszik es semi nem kerul vissza a projectbe, semi fenntartas, javitas, fejlesztes. Viszont lesz kocsi, telefon es sor belole.

Afrikaban mindenki middle man (kozvetito) akar lenni, mert ugy kaszal a legtobbet, munka nelkul, mert senki nem akar dolgozni. Igy kezen kozon minden dragava valik, foleg ha importalniuk kell, mert senki nem termel.
Amikor kinyomnak egy penzt (esetleg ermet), mar akkor nem er semmit. (ugy tunik hosszu az atfutasi ideje a nyomdanak.)

Munkat inkabb nem. Munkat veletlenul sem azert csinal valaki, mert erdekli, szereti, tanulhat belole. Csakis a hetvegi boritek miatt tortenik a munkavallalas. Nem munkarol beszeltem, mert arrol fogalmuk sincsen. Inkabb ugy fogalmazhatok, hogy munkahelyuk van. Meg jo esetben megjelennek. Fizetesnapon biztos. Engem kimondottan idegesit, ha valaki (jo) fizetest kap azert, hogy rabolja az idomet, mert peldaul a tourist info-ban altalaban semmirol nem tudnak, semmilyen kerdesemre nem kepesek valaszolni, ha megis, akkor az teves. Es szurcsolik a kv-jukat. Milyen jo, hogy nem kell itt elnem es szembesulnom a sulyos hivatali burokraciaval.
A munka csak akkor megy, ha valaki fonok ostorral alla hatuk mogott es osztokeli oket. Gondolhatnank, kivalo rabszolgak, de ez sem feltetlen igaz, mert ha motivaltak sem kepesek hatekonysagra.
Zimbabwe volt Afrika kenyereskosara. Ami 20-40 eve mukodott, viragzott az nem kellett. Most fuggetlenkent tehetik tonkre az orszagot, feleltek, elrontottak, ami volt a kozosben korabban. S most maset veszik el, tortenetesen a feherek farmjait. Persze kompenzaciora nem futja, mert  feleltek, s a congoi nep meszarosokat penzelni fontosabb, mint a sajat nepuk ehezese. De populista lepesre szukseg van, leolik a fejos tehenet, a jol mukodo farmokat, s csodalkoznak, hogy nincs kaja. De termeszetesen a foldek egyharmada huberenceknek jut, akik persze a ma hasznat nezik, s az ontozocsoveket eladjak hasznalt hulladeknak, mutragyazni sem fognak, nem is tudjak, hogyan kell hasznalni, traktor is lerobben egyszer s javitani minek, kezzel is megy, olcso a munkaero s csodalkoznak, ha nincs termes, megeszik a rovarok, kiszarad, stb.. Elvenni konnyebb. Azt gondoljak a feher tapsol egyett es gazdag lett, pedig evtizedes izzadsaga fekszik benne.
Paraszt megtermeli maganak ami a tuleleshez kell, de persze nem lesz arra, hogy benzinre teljen es elvigye a piacra, igy marad az inseg, pontosabban lesz az inseg, mert boseg volt elotte. Feher epitett korhazat, iskolat, vizet furt es tarolt, s ehseg sem volt olyan akut.

S hogy ezek utan a kulfoldi toke sem jon? Ki az a hulye, aki penzt tesz ide, aztan jon a kapzsi number 1 moho es elveszi egy mozdulattal. Meg maguk a huberesek sem tartjak itt penzuket, hanem svajci szamlajukon inkabb. Hatha jon egy masik moho.  Alkalmatlanok persze a vezetesre, de amit meg lehet kiraboljak az orszagbol, mert aztan esetleg mas szelek fognak fujni. Aztan az uj sepru ujra a regi notat fujja., hiszen neki is erosnek kell latszani, nehogy a regi nyaloncnokok visszavaghassanak. Aztan mar mindenki a tronert harcol, mert ott buntetlenul lehet garazdalkodni, s ez meg a szoft verzio, mert itt nem meszarolnak mar le milliokat, mint legutobb ruandaban 3 honap alatt!! Itt eleg megfelemliteni oket, a tobbit kivasaroljak, vagy igernek nekik. S ezt tehetik addig, mig nem sivatagositottak el az orszagot, meg a foldanya is tartogat nekik erceket, asvanyokat, amit el lehet kotyavetyelni, segelyeket is kapnak a szep nagyszemu gyerekekert, lelkes onkentesek is mindig bealdozzak tudasukat, munkajukat, magukat, hogy par ev mulva lassak befeccelt energiaik elfecserleset, mert nem kepesek onallo munkara.

Afrikaban az onkentes munka ezert sem ertelmezheto, mert ha tesznek valamit, akkor penz is jar erte. Vagy valami haszon. Nincs semmi lelkesedes, elkotelezodes, tenni akaras. (A valtoztatni, fejlodni akarasrol szo sem lehet.) Arra mennek, amerrol tobb haszon varhato (minel kevesebb erofeszites reven.) 
Ha valamit nem tud megcsinalni, akkor inkabb hagyja, nem mutatja ki hogy nem tudja. De nem kerdezi meg hogyan kellene csinalnia, mert ezek szerint tanulni szegyen.

Voluntarik aassak a pocegodrot az iskolanak! De nem jut eszebe senkinek a falubol segiteni, nehogyma esetleg megtanuljak, hogyan kell asni, esetleg a gyereke ne kapjon verhast.
Megkezdett barmilyen project rogton leall, ha elmennek az europai onkentesek. Semmi nem tortenik azutan, s a sok energia es penz (a fejlett orszagok adofizetoinek milliardjai) mind a semmibe vesz. Pontosabban a problema halmozodik, mert az ujszulottek Semmelweisnek koszonhetoen eletben maradnak, a segelyeknek koszonhetoen fel is nonek egy darabig. De aztan? Kell meg tobb etelt adni, jonnek lelkes onkentesek…mig meg nem halnak. Vagy megeroszakoljak, ha no.
Miert is csinaljak, ha maguk az erintettek nem akarnak valtoztatni lethelyzetukon???? S ezt komolyan kerdezem! Koltoien..

Igan Afrika nem akar erofeszitest tenni semmiert, azert meg foleg nem, hogy eletminosege javuljon. Persze ez a szo, hogy minoseg, megint csak europabol ertelmezheto. Ha van valami haladas (megint egy ertelmezhetetlen szo szamukra), az addig van, amig valaki tolja, utana lerobban. Karbantartani nem fogja, javitani meg plane nem. 
Afrika ki-elvezi az eletet, felel mindent maga korul, mig Europa erofeszitest is tesz hogy elvezhetove tegyuk az eletet.

Esztetikai erzek vagy kivanalom nem letezik. Ami (szamunkra) kellemes, szep szuletett, az ott pusztul le ahogy van. Nem fer az agyukba, hogy valaminek nem csak funkcioja van. (na jo, a nonek legyen formaja. No de ez sem igaz, mert 5 eves kislanyokat es 80 eves nagymamakat eroszakolnak meg. Nap mint nap! )

Soha nem valaszolnak a feltett kerdesre. Pontosabban nem a feltett kerdesre valaszolnak. Pl. xy helyre megy a busz? Igen – a valasz. Aztan csodalkozom, amikor megerkezek, hogy iranyitanak egy masik buszhoz. Vagy amikor kerdem, mennyibe kerul egy sms kuldese. Ekkor elkezdi mondani, hogy ugyan nincs egyseg a telefonjan, de ha veszek, akkor annyit beszelek, amennyit akarok. Tenyleg nem complex kerdesekkel jovok. No meg az is sokat elarul attitudjukbol, hogy fogalmuk sincsen, mennyibe kerul egy perc beszelgetes mobilon. Nincs elore tervezes (gondolkodas), addig hasznaljak, mig tart. Utana, ha bajban vannak sem tudnak telefonalni. Sebaj, a mobil ugyis csak statusz szimbolum. Latszani kell.

Nem mondjak, hogy nem tudom, ehelyett elkezdenek gondolkodni (ugy csinalni), torni a fejuket (agy??), hogy mit is kellene mondani. Csakhogy mi /en hulye europai hajlamos(ak) vagyunk azt gondolni, hogy az ido, penz, s ok ilyenkor raboljak az idomet. Nekik az ido az ido. Az van. Ez van.
Hazudnak – a mi terminologiank szerint – ugye Lao Ce bolcsesseget tudjak: az igaz szo nem kimondhato. Megint csak latszani valaminek, ami nem o/az.
Elvenni valamit mastol nem elitelendo gyakorlat, sot allamilag tamogatott foglalkozas, mert a rendorseg hasznavehetetlen. Ok persze veszik a hasznot maguknak, sanyargatva a polgarokat, lassitva  a forgalmat, ellenorizve a gumikopast, az utasletszamot a buszokon, hogy levegyek a sapot. De ha bunozokkel allnak szemben, akkor nem tesznek semmit. Vicc, de igaz, hogy nincs szamitogepuk, de ez ertheto akkor, ha tudjuk telefonjuk es CB-juk sincsen, s ha akarsz valamit, akkor neked kell elmenni rendorert es furikaznod oket. De persze az a legjobb, ha el is kapom magam a bunozot, s hogy rovidre zarjuk a folyamatot az a legjobb, ha magam  is buntetem meg. Igen, vissza a kokorba.  

Tudjak (esetleg) a dolgokat, de nem ertik. Meg sem probaljak. Belejuk vertek, hogy how are you, Iam fine es ennyi. Mar tenyleg kezdem azt hinni, hogy agyilag keptelenek felfogni dolgokat, s kezdek arra vetemedni, hogy azt gondoljam, hogy a darwini szelekcio az europai embereknel evszazadok soran tamogatta / kivalasztodta a tanulasra fogekonyabb egyedeket. Afrikanak erre csak 100-200 eve volt csupan, igy azonos oktatasi feltetelek eseten is a fekete bor alatt buta leny dobog. (lasd USA oktatasi statisztikai) 
Meg sem probalhatjuk feltenni azt a kerdest, hogy: mit gondol errol vagy arrol. Nem gondol.

Afrika nem inventive. Semmit sem sajatitanak el maguktol. Mastol sem. Ha egy azsiai lat valami otleteset, masnap mar megszervezte, legyartotta, forgalmazza. Afrikaban cukornad tultermeles van, eladhatatlan a cukor, ragcsaljak is a nadat, de veletlenul sem latni, hogy kipreselnek a levet, s azt arulnak. Pedig olcsobb es job mint a coca cola, es munkat (na jo az nem kell nejkik), szoval megelhetest is adhatna az embereknek. De nem. Azsiaban viszont minden utcasarkon ihatunk egy poharral.

Nem kreativ, nincs problemamaegoldo kepesseguk, nem onalloak. Millio peldat hozhatnek, de csak egy: fotoboltban a belso vitrin betorott. Ezert amig be nem uvegezik ujra (par het biztos), addig nem is aruljak.Meg sem probaljak atcsoportositani a dolgokat, s meg amikor kerem sem hoznak ki mutatoba. 
Aztan csodalkoznak az afrikaiak, hogy a kinai meg a markologepkezelot is kinabol hozza. Mert az ott van idore, dolgozik is (hetvegen is), s nem kell kulon rabszolgahajcsar a hata moge.

Afrika felso es kozeposztaly elete.
A szupermarketben tabla figyelmezteti legzotarsainkat, hogy maguk toljak a bevasarlokocsit, es ne az ort csicskaztassak. Mert ugyebar a fekete nem tudja magat megkulonboztetni a szinevel, igy a viselkedesevel probalja.  Leszol, lenez, varakoztat, velemenye van ugyebar, amit papirrol olvas, mert beszelni es gondolkodni nem tanult meg az oktatasi rendszernek is koszonhetoen. 
Egy del Afrikai viccet citalva: mi a kulonbseg a turista es a rasszista kozott?? Egy ora! (mert egy ora mulva rasszistava valik)
Miert van az, hogy az atlag kedves segito, mosolygos, mig mire ujgazdag, uj pozicionista atfordul sebzett elefantta. Persze meg szaros a segguk, de ki kell mutatni, hogy kik ok., ami meg mindig abbol all, hogy felesege, marhaja van. 
Villaja felepul, jeep-el jar, csillog a cipo es illatozik a bor, csillogasra telik, de vizcsapra nem, a falakra festes es gletteles is raferne. Karacsonyfa meg feldiszitve, tv szol egesz ejjel, s a lampak sem alszanak. Konyhaban az edenyek veguket jarjak es vizbegrizt esznek naponta (leginkabb kezzel) A tv, mango radio egyidoben zajong, mikozben szot valtanak egymassal, gyerekek rohangalnak. Allando vibralas, biztos, hogy nem az otthon erzest juttatja eszembe.
No meg feka feleseg sem kellene, elkepeszto, hogy mennyire tudjak unni az eletet es mennyire erdeklodes nelkuliek, marmar idegesito. Pedig ertelmisegi csalad. Gyerekeik pedig tenyleg csak azert vannak, mert jottek, s szaporodni kell. Amennyire semi figyelmet nem adnak gyerekeiknek az mar fajo. De ugye kifele viritani kell, haj belove, kremekbol sincs hiany. Az vagy akinek latszol.(akinek-aminek hisznek) – a kulcsmondata afrikanak.

Iskola – termeszetesen szegeny, Zimbabwe-ben sagely kukoricabol foznek ebedet nekik, sokan csak ezert jaratjak iskolaba a gyereket. Motivacio! Termeszetesen konyvek is csak mutatoba, minden sokadik gyerekre jut egy. De persze a tanarok tolem a telefonvonalra kernek penzt! Majdnem rajuk boritottam a vizet! Ja azt nem, mert az nem volt az egesz 600 fos iskolaban, se wc! Nos a tanaroknak ennyi kozuk van  a diakokhoz, mondhatnam onzonek is oket, erdektelennek….
Az oktatas ismetles, belejuk verik. Hogy mit? Arrol fogalmuk sincs, de egy ket ha, jon a policaj.

Gyereket siman ott hagynak masra, minden elozetes ertesites nelkul par napra. Ertesitessel par ever is. Feher ember kutyajarol is jobban gondoskodik, esetleg odakeszit vizet esz kajat.
 Afrikaban azt gondoljak (tenyleg rossz ez a szo), azt hiszik, hogy a gyerekneveles el van intezve azzal, ha nem felejtett el enni es inni adni porontyanak. 
Gyerekek meghalnak az unalomtol, mert semmi jatekuk sincsen, hiszen sok penzbe kerul. (termeszetesen fodraszra, mobilra, taxi-ra akad penz). Eszukbe sem jut, hogy maguk keszitsenek jatekot. De persze ezt senki nem tanitotta meg nekik, s igy marad a tv uressege, s persze hogy rendetlenek, mert zsugoritjak az agyukat es nem torodnek veluk.
Mondhatnank hogy onzo tarsadalom, melyben mindenki magara gondol, de igazabol hagyomanyosan ez nem igy van. Itt a tesom gyereke az enyem is, a noje… hm, nem tudom, ezt nem kotik az orromra. 

No – az nem mas mint vagina. Bocsanat, nem. Vagina es cseled. Ja es verni is lehet, es nem is szegyen. Meg soha nem elveztek meg a szex-et, de a gyerek jon. Ketto, harom. Idejuk van. Alig van olyan csalad, ahol van papa is a gyerek melle, hamar eltunnek. No responsibility, nincs semmi felelossegtudat. Semmi.. Viszont a him-nek (elnezest, hogy igy jellemzem oket), mindenkeppen van tobb noje. Itt persze tovabb el a tradicio! Attol nagy ember valaki, hogy sok felesege van. Igaz, ma mar nem felesege, mert azt mar nem tudja megfizetni, mert ugye az penzbe kerul, s itt inkabb latszanak penzesnek, de nem azok. De egy ejszakara azert futja. Meg italra es par szep szora, amig tele van verrel.
Mivel a feleseg teher, no meg fizetni is kell erte, igy mar inkabb csak szeretoik vannak, s az ugye nem szamit, ha utana leellik par gyereket (bocs a durva szoert, csak probalom a hozzaallasukat tukrozni), mert nem erdekli. Lenyeg, hogy megegy rovatka lehet a listan, mig esetleg a no dogrovason. Mert hogy mennyi\szenvedest hagy maga mogott azt leszarja. Mit eszik majd az szerencsetlen kolok, nem szamit, mert addigra mar eppen masfele vadaszik. Vagy ugyebar maset vadassza. A no meg ugyis arra fordul ahonnan remeny van egy kis figyelemre, letiztonsagra, penzre. Persze aztan radobben, hogy ujra csak megdugtak, s ha peche van, jon egy (meg egy) csemete es esetleg a vesz: az Aids. S mire eszmel, mar a pasi tunt is tova, gyereke is a nyakan, s jarhat orvoshoz is. No de mibol? No de a no is szivbaj nelkul arvahazba teszi, job esetben nagyira ruhazza a kolkok, mert valoszinuleg ilyen elozmenyek utan nem is erzi sajatjanak. S igy a 11millios Zimbabwenek van 600 ezer arvahazi lakoja. Kozuluk minden 3. hiv pozitiv. Fenyes jovo.

Korhaz – azt nem tudom, de szinte biztos, ha mutenek, akkor neked kell vinni a vert. S ha van eszed, akkor az orvost is, mert az okt. Rendszer ugyebar.. szar.
Korhazakban naponta nehany 5-6 eves gyerek kerul be nemi betegsegekkel. Amikor firtatjak a mamat, hogyan lehet, akkor persze fedezik a ferjuket, aki megeroszakolta a gyereket.


Etel - Igenytelen – vizbegriz kepesek enni minden nap. Ha van mas is, akkor is vizbegrizt esznek. So es egyeb fuszer nelkul. Itt az eves nem gasztronomiai elvezetet jelent, hanem csak annyit, hogy az ehsegerzet elmuljon. Meg valami tuzon sult/fott hust. Bizony ezer evek kellenek, hogy kialakuljon valami magaskultura. S az torekeny is, mert eleg egy inseges idoszak, haboru, barbar nep, s maris ujra a kokorban vagyunk.
Ennek egyik jele mit mar emlitettem talan Mozambik kapcsan a: homokeves. Nem vicc, izesitik soval borssal, es a terhes nok fogyasztjak. Del afrikaban ko variacioban is megtalalhato a piacokon, habar mar a tiltott szerek listajara kerult. Persze lehet pillango babokat iskapni sulve, jo feherje forras, es en tradicionalis etelnek tekintem, mert ugye a vizbegriz, az mar europai hozomany, hisz a kukorica Del Amerikai szerzemeny. 

Kreativitás:
De vannak ujitasok is, pl. Nylonzacskoban sutik a rantottat! Szerinted megolvad a muanyag? Fogadjunk meg soha nem probaltad. 
Reggelente a fagyott tejet olvasztjak, forraljak a zacskot a rezson. Nem gondolkodnak elore, hogy elozo este kivegyek a melyhutobol.
Befottes gumirol rogton a penzkoteget osszefogo gumira asszocialnak. Ok arra hasznaljak, mi befottnek. Tan ha nalunk is nagyobb lenne az inflacio, mi is arra hasznalnak.  Foggal nyitjak a sort. Nem macsosagbol, nem virtusbol.
Netkavezoban, fodrasznal, hegyi menedekhazban 20 eves magazinokat lapozgathatunk. Mondom, idoutazas ez az Afrika. Vissza a kokorba.

Termeszetesen van elefant, krokodil, vizilo, babboon, draga szafari es zero turista. Mert itt lenni draga mulatsag, de tudjuk, hogy Afrika egy nap alatt akar gazdag lenni, igy a kemping gyakran 200-400 dollar per ejszaka!!! De egy par negyzetmeter homokot a semmi kozepen is 10 dollarert adnak, igy nem csoda, hogy az elmult 4 honapban csupan 7 ejszakat voltam guest house-ban (el is tunt a penzem), es 3 ejszakat kempingben. Itt most atelet nyomjak, ejszaka gyakran 4-8 fok, de szerencsere eso mar elmult, igy a csillagos eg es az almaim meg az enyemek.
Biztos sok-ezer dolgot kihagytam, emlekeztessetek ra, hogy arra is figyeljek esetleg. Majd meg fesulgetem egyszer, de azert szeretnek valamit megosztani az itt let-embol, meglatasaimbol, foleg milyen az elet. Hogy mit lattam, azt majd diavetitesen lathatjatok, ha megerkezem. Eddig Lesotho, Namibia es Malawi a legigeretesebb, kivancsi vagyok mi lesz Tanzaniaban es Kenyaban.

 Szivesen varok barmilyen reakciokat. …Persze lehet velemenyt is utkoztetni (sot kell is!).
Lehet ugy visszajonni afrikabol, hogy csak ámulunk, milyen kedvesek az emberek, meg hogy  milyen szegenyek, de akkor nem lattak, es nem ertettek Afrikat. Vagy nem voltak itt. De ezek utan, lehet hogy nem is lesznek??

Gabor Csonka – vandorboy
From Malawi Jo nyarakat nektek!!

Az eletrajzodbol tudjuk, hogy mar tobb mint 125 orszagban jartal. Honnan
jott az utazas szeretete? 

Szuleimnek koszonhetoen, hisz mar eleg koran megszerettettek velem az 
utazast es a termeszetet, de termeszetesen a 70-80 as evekben ezek az 
utazasok a kornyezo barati szocialista orszagokra s foleg 
csehszlovakiara korlatozodtak. 
Serdultebb korba erve az olcso vonatjegyet kihasznalva ugrottunk el 
baratainkkal hetvegere pragaba illetve berlinbe olcson sorozni es enni. 
Aki ez idotajt volt fiatal, annak nem ismeretlenek ezek a hetvegi 
kiruccanasok. 

Mostanaban hosszabban tartozkodsz Azsiaban. Hogyan birod a tavolletet? 

Szamomra nem ismeretlen a tartos tavollet, hiszen 14 eves koromban 3 
evig Moszkvaban tanultam, eltem. Sokat tanultam ott az eletrol is, mert 
igen rideg es kemeny vilag volt Mo-hoz kepest. 
De ez bizonyos elonyokkel is jart, hiszen kihasznalhattuk az egy 
orszag sok kultura, illetve az olcso utazas elonyeit. Igy jutottam el 
Azerbaidzsan-ba, ahol egy olyan szocialista-iszlam korvonalazodott 
szemem elott, ami beket es nyugalmat rajzolt az emberek arcara. Ez az 
amit en elsosorban gondolok az iszlamrol. Bekesen teaznak 
a kocsmaban, vendegszeretoek es kedvesek. Persze ezt cafolni 
latszott a nehany honappal kesobbi karabahi verengzes es haboru, 
illetve ma a sajtoban talalt ellentetek. Szerintem szet kell valasztani 
a politikat es a vallast, melyet akkor lathatunk tisztan, ha ott 
vagyunk szemelyesen. 
Moszkvabol jutottam el egy osztalytarsam csaladjahoz a Baltikumba, ahol 
az “egy orszag sok kultura” hatranyaiba is belelathattam. Nem 
ismeretlen ez a kornyezo orszagokban sem, de ott fura volt latni, hogy 
ha valaki oroszul kert kenyeret a boltban, akkor nem akartak erteni. De 
amikor kiderult, hogy nem orosz vagyok, rogton valtozott a keplet. 
Talan eppen jokor voltam ott, mert nemsokkal utana a Csernobili 
katasztrofa atrajzolta egy idore a baltikumi lehetosegeket. 

Mikor indultal el eloszor nyugatra? 

A 80-as evek vege fele a politikai valtozasok eloszelekent megkaphattuk 
a legendas kek utlevelet  mellyel mar a szocialista blokktol 
nyugatabbra is utazhattunk, szabadon. Ezt a lehetoseget hasznaltam ki 
egy baratommal, akinek az apja kamionos volt, s egyutt utaztunk ki NSZK- 
ba, s csodalkoztunk ra a mas-vilagra, s a valutakeretunk (50$) 
elegtelen voltara. 

Merre jartal legmesszebb Magyarorszagtol? 

Meg utolso lehetosegkent 1988-ban olcso rubelert utaztunk Japanba, ahol 
gyakorlatilag eloszor talalkoztam Azsiaval. Beleszedultem a modern 
vilagba, s legnagyobb banatomra meg egy tisztesseges termeszetbeli 
kavicsot is alig tudtam talalni, igaz csak Tokio es kornyeken voltunk. 
Nekem tul el- es meg-rendezett orszag, habar az emberek hihetetlenul 
segitokeszek es megbizhatoak. De masreszrol pedig par sztereotipiamat 
is szetoszlatta a japan valosag. 

Mikor volt az elso igazan fuggetlen hatizsakos low budget” utazasod 
nyugaton? 

Egyik baratom, - oreg bringas volt -, aki mar ketszer jart 
kerekparral Gorogorszagban, buzditott 89-ben, hogy klassz hely, 
probaljam ki. Leutaztunk a Balatonra markat valtani feketen, mert 
akkoriban meg nem lehetett hivatalosan tobb valutahoz jutni. S 
edzeskent a parton aludtunk. 
Gorogorszagba nem is akartak beengedni ilyen keves penzzel, de vegul 
megoldottuk a problemat. Stoppal jartuk be az egesz orszagot, s 
fellogva egy hajora Szantorini szigetere is eljutottunk. Kalandos, 
csodalatos egy honapot toltottunk el, melyet egy kis mezogazdasagi 
munkaval is szinesitettunk, leven penztarcank tul konnyunek 
talaltatott. Ott kenyszerultem megtanulni, hogyan eljek tul minimum 
penzbol s kozben lassak minel tobbet az adott orszag kulturajabol. Ott 
ragadtak ram az elso angol szavak, mely kesobb a vilag-kommunikacio 
elsodleges forrasava valt. 


Mikor vagtal neki eloszor onalloan Azsianak, hogy alakult az elso 
fuggetlen tavolibb utazasod Kinaba? 

Ez szinten Szovjetunio romlasanak (osszeomlasanak), s a magyar valuta 
rovid tundoklesenek koszonheto. Barataimmal es egy csecsen harcos 
sgitsegevel jutottunk el Kinaba 1992-ben 6$-ert. Repulovel utaztunk a 
Bajkal toig, majd onnan 3 nap kalandos transzsziberiai vonatozas, 
parunknak jegy nelkul, mert heti ket vonatra mar honapokkal elore 
elfogynak a jegyek. S itt mar sem a csecsen ugyeskedes, sem a korrupcio 
nem hasznalt, de megoldottuk. Egy honap alatt talalkozhattunk Azsia 
igazi arcaval, mely sem nem modern, sem nem angol-kommunikacio kepes. A 
kinai kiejtessel pedig hiaba probalkoztunk, jelbeszedunk pedig nem 
mukodott. Kalandos uton tudtuk elhagyni az orszagot megbirkozva a 
burokraciaval, s jutottunk el Kazahsztanba, ahol vegul is egy hetet 
toltottunk el repulore varva, mert Moszkvaban eppen akkor lottek a 
feher hazat, utcakon tankok, s az osszes repuloforgalom torolve. 


Minden utazasodat katasztrofa ovezi? 

Termeszetesen nem, mert Europa bekes lankain inkabb a helyi szemlelet 
nehezsegeivel kellett megkuzdenem. Ha nincs penzed, senki vagy
vilagnezet kulonosen nehezze, de egyben kalandossa is teszi az utazast. 
Bizony kell egy eltokeltseg es vilaglatasi vagy, kulturalis szomj, hogy 
ezeken tultegyuk magunkat. 
Joreszt stoppolva utaztam be az evek soran egesz Europat, s tokelyre 
fejlesztettem a hogyan eljunk tul a semmibol  technikajat. (Azsia 
napi 3-5$, Europa napi 5euro) Megteheto, csak az elso lepeseket nehez 
megtenni, ahogy a csecsemonek is. Nyugaton az elmult 15 ev alatt 
egyszer aludtam youth hostelben (hideg, eso), de akkor is ledolgoztam 
az arat. Eszakra satrat viszek az eso miatt, de delre mar felesleges 
cipelni, hiszen ezercsillagos szallodakban aludhatok minden ejjel. J 


Kedvenc helyeid Europaban? 

Termeszeti szepsegeiert Norvegia erdemli ki az elso helyet, mert a 
fjordok, hegyek, gleccserek, tisztasag, a vegtelen csend, beke es 
nyugalom, az amit hianyolok a kornyezo vilagbol. Aki jart ott erti ezt. 
Hasonloan a Pireneus hegyseg adta kellemes klima es egekbe toro csucsok 
melyseges bolcsessege ami feledhetetlenne teszi a kornyeket, de az 
Alpokat sem hagynam ki a felsorolasbol. 
Delen inkabb a kultura bolcsoje (epiteszet) es az emberek ami vonz. Del 
Spanyol-, Francia- es Olaszorszag, ahol a kicsiny falukban evszazadokat 
repoulhetunk vissza az idoben, elo konyvei a multnak, melyben szivesen 
lapozgatok. 
Erdelyben es Moldvaban talalni a legjoszivubb s egyben a legszegenyebb 
embereket. Oda visszaterni a hely varazsan tul is mindig egy orok 
elmeny. 
De eros hely spiritualisan Szicilia mellett, Stromboli szigete, mely 
bir egy mukodo vulkannal, ahol a termeszet eroi a szemunk elott 
dolgoznak, s szembesulhetunk ismet az emberi let jelentektelen es 
kicsiny voltaval, ahogy ez tortenik velunk egy hegycsucson, a sivatag 
kozepen es az oceanon hanykolodo hajon. Ez a szepsegen es az elmenyeken 
tul helyere teszi vilagrol - es benne a helyunkrol alkotott 
elkepzeleseinket. 


Eddig Europa, Azsia. Mas foldreszek meg nem kerultek latokorodbe? 

A vilag nagy az elet veges. Afrikaban is csak Marokkoban voltam, 
ketszer egy honapot. Tovabb akartam stoppolni Mauritaniaba es Mali-ba, 
de Nyugat Szaharaban a Marokkoi hatosagok nem kivanjak a kulfoldieket 
akik a helyi ellenallokrol es koncentracios taborokrol hirt vinnenek, s 
egyebkent is gyakorlatilag zero forgalom volt, Masreszrol pedig a szel 
beteritett homokkal, s hetente csak ketszer lehetett atmenni konvojban 
a hataron, s a hataratkelesnel az aknamezon a rendorok meg kulon 
megsarcolnak, hogy kivezessenek onnan. 

Te a Buddhista Foiskolan vallasfilozofiat is tanultal. A stoppolasrol, 
mint mufajrol mit gondolsz? 

Termeszetesen a stoppolas az tobb mint olcson eljutni egyik helyrol a 
masikra. Buddhista nezopontbol a vilagban a dolgok egy masik dolog 
fuggvenyei. Amikor egy szerzetes koldul, akkor igen konnyen megerti, 
hogy fuggunk a kornyezetunktol. Amilyen korulottem a vilag, az rogton 
lecsapodik ezen a kiszolgaltatottsagi szinten. Ha az onzoseg veszi 
korul, akkor ehen marad, a stoppos pedig az ut szelen. Ez az eletforma 
sokmindenre megtanitja a szerzetest es a travellert. Alazatot tanulhat, 
s helyere teszi az ember egojat illetve helyet a vilagban. De ez 
szabadon valasztott gyakorlat, melyet kevesen valasztanak, holott 
egyben vegtelen szabadsagot is nyujt az embernek. 
Hasonloan a stoppolas is egyfajta koldulas, ahol aterezhetjuk ezt a 
fuggoseget es kiszolgaltatottsagot. S a stoppos szempontjabol is jo 
megtapasztalas, egyfajta lakmusz papirja a tarsadalomnak. Masreszrol 
pedig amikor kitesszuk kezunket stoppolni, akkor gyakorlatilag a 
pillanatnyi vilaghelyzetbol kivalasztjuk a legjobb embert, aki nyitott, 
s szembe mer nezni egy uj vilag-lehetoseggel, mely termeszetesen az o 
eletere is kihat. Tovabba olyan helyekre tudunk eljutni stoppal, ami az 
utikonyvek szamara ismeretlen, de a helyiek szamara nem. Ezt a tudast 
is a stoppolas vitorlajaba fogom, s tenyleg ertek kellemes 
meglepetesek, helyzetek, lattam helyeket, meghivnak a faluba, 
esemenyekre, s mar ugy mint egy ismerost. Tanultam kulturantropologiat 
is, s tudom mi a kulonbseg egy messzirol jott ember es egy meghivott, 
befogadott ember statusza kozott. Tehat ha a szabadsagomat hasznalom, 
akkor ezer nem vart es erdekes dolog megtortenik velem, melyet mind a 
stoppolasnak (es a nyitott termeszetemnek) koszonhetek. 

Termeszetesen a stoppolas nagyszeru alkalom a vezetonek is, hogy 
talalkozzon igazi emberi termeszetevel, elhessen segitokeszsegevel, 
misztikusabban szolva: jot tehessen, ezaltal jo karmat gyujtson. De ezt 
nem is kell vallasi kontosbe oltoztetni, mert jot tenni valakivel az 
mindig jo erzes. S ez a segites reszerol onzetlen - s azert igen 
nagyszeru tett - mert ugy segit, hogy viszonzasra nem szamithat. 
Masreszrol pedig talan nem unatkozik, szerencses esetben jot beszelget 
a stoppossal vagy baratsagga alakul a talalkozas. Nekem szerte 
europaban sok baratom lett ilyen modon, ami tobb egy kocsmabeli 
baratsagnal, mert ezen emberek mogott egy olyan emberi termeszet, 
jellem huzodik, ami hosszabb kifutasu, mint egy “take and carry”. 

Soha nem volt kellemetlen kalandod stoppolaskor? 

De, termeszetesen kerulok helyzetekbe, de korunk es tapasztalatunk 
elorehaladtaval megtanuljuk a varatlan helyzeteket kezelni, orvosolni, 
ahogy az elet tobbi teruleten is. 
Egyebkent Europaban mind nehezebb stoppolni, az emberek amint tehetosse 
valnak kezdik az aggodas es felelem falait maguk kore huzni. Nagyobb 
kerites, bezart ajto. S termeszetesen egojukat a kocsjukra is 
kiterjesztik, s abban semi masnak, idegennek, keresnivaloja nincs. 
En ezert igen tisztelem azokat az embereket, akik vallaljak a 
kockazatot, tul tudnak lepni felelmeiken, s beengedik eletukbe 
(kocsijukba): a mast. En ezt ugy fogalmaznam, hogy amikor az ajtajukat 
kinyitjak, akkor tulajdonkeppen a szivuket nyitjak ki, s aki kepes ezt 
megtenni, arra sok nagyszeru elmeny varhat meg. Ez a nyitottsag az 
igazi elet. Ez az utazas is. Aki nyitott azzal barmi (jo) megtortenhet, 
mert hagyja. Aki sajat vilagat lezarja, az a biztos, tudott, 
megszerkesztett vilagot valasztja, s nagy meglepetesnek (felismeresnek, 
oromnek) kevesebb hely marad. 
A buddhista uresseg tanitas is szimbolikusan errol szol, hiszen ha 
valami ures, akkor abba barmi kerulhet, azzal barmi tortenhet meeg; de 
ez a szemlelet a Jezusi tanitasokkal is egybecseng. A tanitasok, avagy 
az igazi vallasossag az elettol nem idegen; sot onnan ismerszik meg. 
Ahogy Jezus is mondta: en betolteni jottem a torvenyt. De errol meg 
sokat lehetne irnom, hisz utazaskor naprol napra szemelyesen 
tapasztalom a vallasossag kulonbozo formait es szintjeit. Ez az ami 
konyvekkel nem atadhato, Lao Ce szavaival elve: az igaz tudas nem 
enciklopedikus tudas. 

Ezek utan gondolom a “buddhizmus es utazas” is kozos gyokerekre 
vezetheto vissza. Mit gondolsz az utazasrol? 

Uton lenni ezt a nyitottsagot tukrozi. Talalkozas uj helyekkel, 
emberekkel, esemenyekkel. Aztan mindez a multe lesz. Az ember 
megtanulja elveszteni tulajdonat, helyeket, ismerosoket, pillanatokat. 
Minden mulando, ahogy az egyik legfontosabb buddhista tanitas is szol. 
Uton lenni egyenlo ezt gyakorolni es ezt (meg)elni. S amikor nem 
kotodunk mar ilyen modon dolgokhoz, emberekhez, akkor lehetunk igazan 
szabadok. 
Hatizsakos turistanak lenni egy felismeres arrol, hogy milyen keves 
dolog is kell a boldog elethez. De tovabb megyek: a boldog elethez 
keves dolog kell! Ezt tudja egy szerzetes, akinek semmije sincsen, csak 
a jelen pillanata. 
Elkezdeni hatizsakkal es keves penzzel utazni olyan nagy lepes, mint 
egy autosnak eloszor felvenni egy stoppost. Tullepni a jovobeni 
bizonytalansagokon, felelmeken, s egy ismeretlen szituacioba kerulni 
valoban embert probalo. De azt a jo erzest, ami ezutan kovetkezik, az 
nagyszeru es potolhatatlan. Mint a kisgyerek mikor magtanul jarni. 
Milyen bolond dolog a stabil negykezlabrol ket labra allni. S milyen 
instabil ketlabrol ellepni, s egy addig nem tapasztalt instabil 
helyzetbe kerulni, azaz lepni egyett. De miutan megtette a gyermek, 
akkor gyakorlatilag tullepett onmagan, egy uj allapotot tett magaeva, 
majd megtanult kezelni es elvezni ennek elonyeit. Ilyen az utazas, 
ilyen a megvilagosodas. Az utazas; uton lenni, keresesben lenni. Nem 
lezart elet. “Aki keres az talal, aki kopogtat annak ajtot nyitnak”. S 
a vegen megerkezunk, vagy buddhista terminologiaval elve: beerkezunk. 
De visszaterve a buddhizmusra, kulonosen a zen-re, igen nagy hangsulyt 
fektetnek a varatlan helyzetekre, parbeszedekre (koan), mert ilyenkor 
egy olyan tudatallapotba kerulhetunk, ami kimozdit eddigi mintainkbol, 
s egy ujabb tapasztalasi szintet (modot) erhetunk el. Minden eddigi 
vilagnezetunket, elkepzeleseinket “elveszik”, kihuzzak labunk alol a
talajt, s ekkor eljon a pillanat, amikor nem tudunk dogmainkba 
kapaszkodni. A kapott valasz az adott helyzet, amit nem tudunk 
megmagyarazni az eddigi ertelmezesi rendszerunk altal, csak megerteni. 
Ilyenkor magunkat adjuk, magunkra szamithatunk, magunkkal 
talalkozhatunk, ahogy eles helyzetekben is. 
A hatizsakos utazas (stoppolas) ugyanezt a felfedezest kinalja, mert 
nincs elore leirt program (dogma), csak a jelen pillanat, melynek 
szabadsagaval es lehetosegeivel vagy elunk, vagy nem, megertjuk, vagy 
nem. Aki igy utazik, az nem tudja, hogy masnap hol eri az ejszaka, hogy 
odaer-e es oda er-e ahova eltervezte aznapra. 
Masreszrol az utazas olyan elethelyzeteket, hatarhelyzeteket kinal, 
ahol ezeket a mintainkat, maszkjainkat le kell venni, onmagunkat kell 
adni. Ez nagyon fontos mozzanat, akar a mindennapi eletben is, de ott 
ritkabbak az ilyen hataratlepesek. S ahogy reagalunk egy ilyen 
helyzetre – mellyel rengetegszer talalkozik a back-packer – magunkrol 
szol. Ez az elet egyfajta tukor a jellemunkrol, melyre ha odafigyelunk 
sokat tanulhatunk magunkrol. Tehat egy onmegismeresi ut. Tobbszor 
voltam utjaim soran elvonulason, s a meditaciok alatt, ahol 
gyakorlatilag “semi” nem tortenik velunk, ugyan ezeket az 
onmegismeresi helyzeteket gyakoroljuk, csak sokkal szubtilisebb 
szinten. Van egy szigoru rendszer, s ahogy azon belul teszunk, latunk, 
elunk helyzetekkel az ugyan az a megismeresi ut, amit az utazas nyujt. 
Hasonloan a mindennapi mokuskerek eletben, a munkahelyunkon, a 
csaladunkban is megtapasztalhatjuk ugyan ezt, de ott kevesebb a belso 
csend, nehezebb rafigyelni. S hogy megint kedvenc taoista bolcsemet 
idezzem: a bolcs falujat el nem hagyja, vilagot megis megismer. 
Mindenki maga valasztja utjat, de a lenyeg ugyan az, ha tudatosan 
tesszuk. 
A masik felismeresem Laoszban tortent, amikor a hegyek kozott 
megalltunk 5 orai kanyargas utan a vilag vegen egy forrasnal, s a 
hegyekbol lagy Gregorian dallamokat sodort felenk a szel. Nem leirhato 
a pillanat varatlansaga es ereje, semi nem tortent, de megis 
meghatarozo elmeny volt. Neha egy-egy pillanat valik egy hosszabb ut 
ertelmeve. S visszapillantva a megtett hosszu utamra, melyet 
pillantasom rogvest atolel, az aznapi utam, a multam fekudt a pillanat 
elott. A ter idove zsugorodott, az ido terre tagult. Taan 1.5 cm-t 
haladtam a terkepen, idoben 5 orat, s mindez egy pillanatban kulminalt. 
A ter idoben, az ido terben fogalmazodott meg. Egy darab ott maradt 
eletembol, s az ott-bol egy darab az eletemben maradt. Ezt tudom atadni. 


Mi volt a kedvenc helyed a vilagban, ahol nagy felismeresekre jutottal? 

Termeszetesen a Foiskola es a barati beszelgetesek, de komolyra 
forditva a szot, elvitathatatlan elso helyen all India (hamarosan 
Bharat neven all a vilag ele), ahol 9 honapot toltottem 1999-ben. A 
megitelese szelsoseges; kozhely, de valosag, hogy van aki rogton 
visszafordul a repterrol, s van aki barmeddig maradna az orszagban. En 
ez utobbiak taborat erositem, mert valoban ez az az orszag, ahol a 
foldet is atitatta a vallasossag es az istenszeretet. Ezt lehet erezni 
az orszag minden szegleteben, megertesi pillanatok sorozata koveti 
egymast barhol megyek az utcan, s evezredek bolcsessegei allnak ossze 
bennem. Orzik hagyomanyaikat, hituket, emberseguket, de az is igaz a 
modern elet mar oda is betette a labat. 
De altalaban veve a kedvenc helyeimet egy gyokeresen mas kulturaban 
velem megtalalni. Izgalmas megtapasztalni, hogy a massag mogott mindig 
van valami kozos emberi ertek, ami a helyi szineket, szokasokat, izeket 
egy elmenycsokorra fuzik. A kedvenc hely mindig az, ahol Emberekkel 
talalkozunk, ahol szivesen latnak Teged, s nem a penztarcadat. S ezek a 
helyek egyre inkabb tavol a civilizaciotol talalhatoak, vagy szerencses 
esetben mindenhol, mint India, ahol sokkal jobban atitatja az orszagot 
ez az attitud. 


Tudom, hogy diavetiteseket is tartasz. Honnan jott a fotozas? 

Nyilvanvaloan amikor az emberrel tortennek dolgok, s az megfogalmazhato 
kepekben, akkor adja magat a fotozas, hogy a tortenest pillanatba 
suritse, mely kesobb elohiv feledett apro reszleteket is. A diazas mar 
egy szocialisabb mufaj, mert minosegenel es meretenel fogva tobb 
emberrel is megoszthato, s ez egyben egy kozossegi elmenyt is ad az 
esztetikai es kulturalis elvezeteken kivul. Ha csak egy kep is van amit 
valaki utravaloul emlekezeteben oriz, az mar nekem eleg. Akkor mar nem 
volt hiabavalo hajnalban felkelni, felmaszni a hegycsucsra, fazni, 
izzadni, elveszni a dzsungelben, vagy elzarandokolni egy szent helyre, 
3 napot hajozni vagy 24 orat zotykolodni uttalan utakon, hogy egy 
torzset meglatogassak. Ha csak egy kis toleranciat sikerul elhintenem 
az idegen kulturaval szemben idegenkedo emberekben, akkor mar megerte 
minden pillanat. 
Teszem ezt nem csak egy belso indittatasbol, hanem mert az utazas 
egyfajta konpenzacio, hiszen mindenki nem utazhat tartosan, mindenki 
nem lehet szerzetes, s szukseg van egy hatterre, infrastrukturara, a 
dolgos emberek mindennapjaira ahhoz, hogy ezt csinalhassuk. De 
szerencsere nem vagyunk egyformak, s a tarsadalom tobbsegenek nincs 
indittatasa, elhivatottsaga erre az eletminosegre (mert az), s nem 
vallalja az ezzel az eletformaral jaro nehezsegeket, 
kellemetlensegeket, ahogyan a szerzetesi eletet sem. 
Szoval kompenzalok. A szerzetes tanit, s en is az emberek 
alapszuksegletein tuli, kulturalis igenyeit probalom kielegiteni amikor 
radio musort keszitek, irok s interneten megosztom tapasztalataimat, 
fotozom es diavetitest tartok, s ha mast nem is, de megprobalok egy 
virtualis utazast felkinalni, s tapasztalataimbol egy darabkat atadni 
nekik. Kinek fule van hallja. 

Mostani utad ismet Azsiaba vezetett. Miert ezt valasztottad? 

Mostani eves utazasom alatt Thaifoldet- Laoszt-Vietnamot –Cambodgiat – 
Malaysiat – Szingapore-t – Indoneziat veszem gorcso ala. Azsiaban az 
emberek olyan eletoromben vannak meg, amit mi europai emberek mar egyre 
inkabb elfeledunk. Igazi toltodes kozottuk lenni, elvezni a 
kedvesseguket no meg persze etelkulonlegessegeiket is. Ugy gondolom 
Azsia a vilag egyik legfontosabb kulturalis bolcsoje, ahol 
gyokereinkkel meg eloben talalkozhatunk, s az sem mellekes, hogy 
rendkivuli termeszeti latvanyossagai maradtak meg a nagy erdoirtasok es 
gazdasagi valsagok ellenere. S egy masik nem mellekes szempont, hogy 
meg mindig ez a vilag legolcsobb szeglete, ahol nap 5$-bol el lehet 
eledegelni kenyelmesen. S Azsiaban talan meg jobban tudjak, hogy a 
boldogsag nem penz kerdese. Ahogy egy indiai ashramban volt kiirva: Ki 
a legszegenyebb? – Akinek a legtobb vagya van. Nekem csak egy: utazni 
es utazni. Ugy erzem ettol csak gazdagabb lehetek.